Bálák hetiszakaszát olvastuk fel, melyben van egy különleges jelenet, mikor is egy állat megszólal. Ez volt Bálám nőstény szamara, és a csoda része annak a tíz dolognak, amit az Ö-való teremtett a hatodik napon éppen az első sábesz előtt (Pirkéj Ávot 5/6).
Fontosnak tartom a teljes jelenetet felemlegetni, és mindenkit sarkallni arra, hogy gondolkozzon el rajta akár csak egy kicsit is. A végén én is megosztom gondolatomat a történettel kapcsolatban.
Mózes IV/22:21-35 Bálák:
21. És fölkelt Bileám reggel, fölnyergelte szamarát és elment Móáb fejedelmeivel.
22. De föllobbant Isten haragja, hogy ő menni akar, és odaállt az Örökkévaló angyala az útra akadályképpen neki; ő pedig nyargalt szamarán és két legénye vele.
23. A szamár meglátta az Örökkévaló angyalát, hogy áll az úton és kivont kardja a kezében azért letért a szamár az útról és ment a mezőn; Bileám pedig megverte a szamarat, hogy ráterelje az útra.
24. És megállt az Örökkévaló angyala a szőlők gyalogútján, kerítés innen és kerítés amonnan.
25. Mikor a szamár látta az Örökkévaló angyalát, akkor odaszoronkodott a falhoz és odaszorította Bileám lábát a falhoz; ő pedig újra megverte.
26. Az Örökkévaló angyala pedig újra elvonult és megállt egy szoros helyen, ahol nem volt út kitérni, sem jobbra, sem balra.
27. És meglátta a szamár az Örökkévaló angyalát és lehevert Bileám alatt; erre fellobbant Bileám haragja és megverte a szamarat bottal.
28. Ekkor megnyitotta az Örökkévaló a szamár száját és ez mondta Bileámnak: Mit tettem neked hogy megvertél engem immár három ízben?
29. És Bileám mondta a szamárnak: Mert játékot űztél velem; ha kard volna a kezemben, bizony most megöltelek volna.
30. És mondta a szamár Bileámnak: Nemde, én vagyok szamarad, amelyen nyargaltál, mióta létezel e napig, vajon szoktam-e így tenni veled? És ő mondta: Nem.
31. Ekkor megnyitotta az Örökkévaló Bileám szemeit és látta az Örökkévaló angyalát, hogy áll az úton, és kivont kardja a kezében; meghajolt és arcra borult.
32. És mondta neki az Örökkévaló angyala: Miért verted meg szamaradat immár három ízben?
33. A szamár pedig meglátott engem és kitért tőlem immár három ízben tért volna ki előlem, bizony most téged megöltelek volna, azt, pedig életben hagytam volna.
34. És mondta Bileám az Örökkévaló angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állsz elém az úton; és most, ha visszatetsző szemeidben, vissza akarok térni.
35. Az Örökkévaló angyala pedig mondta, Bileámnak: Menj a férfiakkal, de csak azt az igét, melyet én mondok neked, azt mondjad el; és elment Bileám Bálák fejedelmeivel.
Habár nagyon sok magyarázatot találni a jelenet minden részére legnagyobb bölcseinktől, engedjétek meg, hogy kivételesen egy átfogó saját értelmezéssel szolgáljak, ami nem feltétlenül tükrözi a klasszikus álláspontokat.
Többször elolvasva a fenti jelenetet, nagyjából felfedezem benne a zsidóság szomorú történelmét. A nőstény szamár (számomra a zsidóság allegóriája) már a legelejétől fogva kiszolgálta Bilámot (a nem zsidó világ képviselője). Amikor a szamár megpróbálta megvédeni Bilámot a veszélytől, cserébe ütlegelést kapott. Ezt tűrte és tűrte egy darabig, míg a végén fel nem szólalt. Történelmünk folyamán rengeteg megaláztatásban, meghurcoltatásban, üldöztetésben és száműzésben volt részünk annak ellenére, hogy segítségére voltunk minden korban és minden helyben az adott területnek és az ott élő más népeknek másságunk ellenére. Most is benne vagyunk a három hetes gyászidőszakban (Támmuz hó 17.-től Áv hó 9.-éig), mikor Szentélyeinket folyamatos pusztulás fenyegette.
Sokáig tűrtünk, mert nem jött el az idő még felszólalni. Pedig mindvégig tudtuk, hogy mi látjuk azt az angyalt és az angyal küldöttét, amit más népek nem látnak. Azonban a véget nem érő ütlegelésnek, kollektív szenvedésnek egyszer vége kell lennie. Lesz idő, mikor a bántalmazásokat jogosan megkérdőjelezhetjük, és a válasz is egyértelmű lesz: nem, nem volt értelme a rossz bánásmódnak…
Ezt az időt a messiás fogja elhozni, mikor is minden nép úgy, mint bilám szemei megnyílnak, és látni fogják kivel is állnak szemben és majd esedezni fognak a megtérésért („vissza akarok térni”).
Lefkovics Kornél