Bámidbár- Mózes IV. könyve

BÁMIDBÁR

NÁSZÓ

„Áldjon meg téged az Örökkévaló

És őrizzen meg téged!

Ragyogtassa rád orcáját az Örökkévaló

és könyörüljön rajtad!

Fordítsa feléd orcáját az Örökkévaló

és adjon neked békességet!”

Bölcseink szerint a papi áldás 6 igét foglal magába:

áldani, őrizni, ragyogtatni (más szóval: világítani), könyörülni, tekinteni, békéltetni.

 

Ezek a szavak magukba foglalják mindazt, amire a zsidó embernek élete során szüksége van: megélhetés, biztonság, isteni kegyelem, szellemi inspiráció és ami a legfontosabb, a béke. Ahol béke van, ott minden van!

Balog Dániel

A papi áldás szövege többek között azt is sugallja nekünk, hogy az Ö-való uralja az időt is. Az első sor 15, a második 20, a harmadik sor pedig 25 betűt tartalmaz. Ezek a jelen (ko=25), múlt (hájá=20) és jövő (jehi=15).

A papi áldás első sora 3, a második sora 5 és a harmadik sora 7 szóból áll. Ez az Ö-való szeretetében nyilvánul meg: ÁHÁVÁ (אהבה), amely betűkből kirakhatóak ezek a számok.

Lefkovics Kornél

Az első mondatban 3 szó van a személyek arányában, amennyit szombaton délután, hétfőn és csütörtökön a Tórához felhívnak, a második mondat 5 szóból áll, azaz annyiból, amennyi személyt ünnepnapon a Tórához hívnak, a harmadik 7 szóból áll, ahány személy szombat délelőtt áldást mond a Tóra felolvasása előtt!

Balog Dániel

De hogyan találjunk békét magunkban?

 

Az Ö-való adjon neked békét!

…וַיְדַבֵּר יְ־הֹוָ־ה אֶל מֹשֶׁה לֵּאמֹר

…דַּבֵּר אֶל אַהֲרֹן וְאֶל בָּנָיו לֵאמֹר כֹּה תְבָרֲכוּ אֶת בְּנֵי יִשְׂרָאֵל אָמוֹר לָהֶם…
!וְיָשֵׂם לְךָ שָׁלוֹם …  MózesIV/6:22,23,26 Nászó (Kohanita áldás)

A zsidó léleknek három szintje van: nefes (נפש), ruách (רוח), nesámá (נשמה). Ezek a testben három különböző helyen lakoznak: az agyban (מח=moách), a szívben (לב=lév) és a májban (כבד=káved).

Ha az ember teljes összhangban van önmagában és kiegyensúlyozott, akkor az agya irányítja a szíve vágyait és végül a cselekedeteit, amit a máj szimbolizál. Ha ez a sorrend áll fenn, akkor a szavak kezdőbetűiből megkapjuk a Melech (מלך) szót, ami Királyt jelent. Ilyen állapotban igazi “királyok” vagyunk és önmagunkban békét lelünk.

Amennyiben ennek a fordítottja áll fenn, vagyis az ember cselekedeteit a szíve irányítja s végül ezt  megmagyarázott logikával az elméje követi, akkor a kezdőbetűkből a Kalem (כלם) szót kapjuk, ami azt is jelenti, hogy szégyen, vagy elpusztít. Ilyen helyzetben nem lelünk igazán békét magunkban.

Az Ö-való egyik neve az, hogy Sálom (שלום), vagyis Béke. Mikor az ember teljesíti az Ö-való akaratát akkor lelke igazi békében van. Így ez a jelentése a Kohén papi áldás végének: וְיָשֵׂם לְךָ שָׁלוֹם, vejászém lechá sálom, vagyis teljes békére lelsz önmagadban!

Lefkovics Kornél

Miként az első emberpár az Éden kertből kizáratott!

» Parancsold meg Izrael fiainak, hogy küldjenek ki a táborból minden poklost és minden folyóst és mindenkit, aki tisztátalan halott által.«

A Tóra a tisztátalan ember elkülönítéséről szóló rendelet mellett említi az eljárást is, amely követendő, ha férfi vagy nő elkövet valamit » az ember minden vétkei közül «, jelezvén, hogy az ember tisztátalansága az eredendő bűnből származik, onnan, hogy az első emberpár, a kígyó csábításának engedve, a tiltott gyümölcsből evett.

Maga a kígyó ezért poklos lett, az asszony folyós és az első ember halandó. Ilyen sorrendben záratott ki a dicsőség táborából is, amilyen a büntetés nagysága volt.

Ezért olvassuk itt, hogy az Ö- való megparancsolta, miszerint a táborból küldessék ki először a poklos, aztán a folyós, végül pedig, az aki holttest érintése által vált tisztátalanná.

Miként az első emberpár az Éden kertből kizáratott, úgy zárattak ki a táborból azok is, akik, poklosak, folyásosak, tisztátalanok voltak.

Balog Dániel

Vissza a tudástárba

BEHÁÁLOTCHÁ

“És adtam a levitákat, átadva Áronnak és fiainak Izrael fiai közül, hogy végezzék Izrael fiainak szolgálatát a gyülekezés sátorában és engesztelést szerezzenek Izrael fiaiért, hogy ne legyen Izrael fia között csapás, midőn odalépnek Izrael fiai a szentélyhez.”

Látjuk, hogy a בְּנֵי יִשְׂרָאֵל, bnéj Jiszroél, Izrael fiai kifejezés ötször szerepel a pószukban. Ez utal a zsidók 5 csoportjára amit a sivatagban alkottak: Kohénok, Léviták, Jiszráelek, Gérimek (betértek) és Ávádim Mesuchrárimok (szabadon engedett rabszolgák).

Mózes három dolgot nem értett meg, ami közül az egyik a Menóra felépítése volt, amit ezért az Ö-valónak tűzben kellett megmutatnia neki. De miért nem értette meg?

A Megértésnek 50 szintje van (חמשימ שערי בינה, Chámisim Sááréj Biná), amelyből Mózes is “csak” a 49. szintet érte el, az emberi megértés legfelsőbb határát. Ezért a Menóra képviseli a bölcsességet. Ezt mutatja maga a Menóra felépítése, díszítései is:

7 lámpa, 11 alma formájú gomb, 9 virág és 22 kehely: 7+11+9+22=49

A Menóra maga az 50. szint, amit már Mózes nem értett meg egyedül, ezért volt rászorulva az i-teni segítségre.

A Menóra felépítéséből továbbá utalást találunk Mózes 5 könyvére a negyediket kivéve. A könyvek első mondatai annyi szóból állnak mint a díszítések a Menórán. Börésit első mondata 7 szóból áll, mint ahány lámpa van, Smot 11 szóból, ahány gomb van, Vájikrá 9 szóból, ahány virág és Dvárim 22 szóból, ahány kehely van. A Menóra magassága 18 tefách (tenyér), ami az élet (חי, cháj) számértékével azonos.

Lefkovics Kornél & Moyser Balázs & Rábéjnu Báchje

Sok beszéd által, elkerülhetetlenné válhat a vétkezés!

Mirjam poklossá vált, pletykálkodásának következtében. Ha már Mirjam, aki nem szándékozott rosszat mondani Mózesről, ilyen büntetésben részesült, mennyivel nagyobb büntetést érdemel, az olyan ember, aki szándékosan rágalmazza embertársát: Mózes nagyságáról, erkölcsi voltáról beszélt Áronnal, de közbevetette, “azért egy dologban mégis hibázott fivérünk, a kusita nő tekintetében”!

Ezért figyelmeztet minket az írás, hogy a sok beszéd által, elkerülhetetlenné válhat a vétkezés.

“Ö- való, kérlek gyógyítsd meg őt! ” Rövid imát Mondott Mózes testvéréért, Mirjamért. Azért imádkozott Mózes röviden, nehogy azt mondja a nép, hogy milyen hosszan és behatóan imádkozik testvéréért, de mi értünk nem!

A nép megvárta, amíg Mirjam felgyógyult, mivel annak idején várt és lesben állt, hogy mi történik Mózessel, midőn anyja a folyam partjára tette, ezért részesült most, abban a tiszteletben, hogy Izrael népe megvárta őt.

Ebből a tanulság: Az Ö- való minden jótettet megjutalmaz, oly módon, amint cselekedtük a jót, a szépet!

Balog Dániel

A Rámbán mondja, hogy az egyik micva a “Zechiras Miriam”, vagyis Mirjám fenti történetét elmesélni, nemzedékről nemzedékre. Minden nap el kell mondani a következőt: “Zachor Eis Asher Asa Hashem L’Miriam BaDerech B’Tzaischem MiMitzrayim”. Chofec Chájim szerint ez a pozitív micva megvédi az embert a “Láson Hárá”-tól, vagyis a rossz beszédtől.

Lefkovics Kornél

Jiszráel éneke!

Ez mutatja a Pészah különleges helyét az ünnepek között!

Ebben a hetiszakaszban olvassuk a Pészah sénit, a második Pészahot. (Móz4 9/1-14)

Más ünnepnél nem látjuk, hogy a Teremtő egy hónap múlva “megismételteti”.  Miért van ez?

A pészahi áldozatból ki voltak zárva azok, akik tisztátlanok voltak mert halotthoz nyúltak, de ők is részesülni akartak a Pészah áldozatból, hiszen ők is kiszabadultak Egyiptomból.

Ezért a Teremtő megparancsolja, hogy akik Pészah idején tisztátalanok, azok egy hónappal később mutassák be az áldozatot, és üljék meg az ünnepet.
Ez mutatja a Pészah különleges helyét az ünnepek között.

Dov ( Vasadi Péter)

Vissza a tudástárba

SLÁCH

Bölcsek, legyetek óvatosak a szavaitokkal!

Anélkül, hogy valódi okuk lett volna az aggodalomra a kémek úgy döntöttek, hogy figyelmen kívül hagyják Isten ajándékát, és félrevezető szavakkal meggyőzik az embereket, hogy az egész honfoglalás hiábavalóság, hogy nincs esély a sikerre.

A Misna azt mondja: ” bölcsek, legyetek óvatosak a szavaitokkal, mert különben száműzetés lesz a büntetésetek mérgezett vizű helyekre lesztek kiutasítva. A tanítványok, akik követni fognak titeket inni fognak a vízből, és meghalnak, és Isten nevét is megszentségtelenítik„

Pontosan ez történt a felderítőkkel, és azokkal, akik meghallgatták a tanácsaikat. A Midrás szerint Isten azt mondta, hogy “azon az éjszakán az egész nép kiáltott, ok nélkül sírtatok, most azért ígérem nektek, hogy a történelem folyamán lesz okotok a sírni majd ezen az éjszakán!”

A hagyomány szerint azon a végzetes éjszakán lett a Tisha Be’av. Az első és a második jeruzsálemi szentélyt is azon az éjszakán rombolták le, sőt ezen az éjszakán lettek kiűzve a zsidók Spanyolországból majd 1914-ben azon az éjszakán , gyilkolták meg Franz Ferdinand, Ausztria a főhercegét elindítva az első világháborút, és megnyitva az utat a nácizmusnak.

Ne feledjük, hogy a gonosz beszéddel (a Lashon h’Ra-val) olyan egyszerű élni. Néhány szó és egy egész generáció elveszhet a sivatagban,  nem is kell túl sok hazugság, elég az igazságot, egy kicsit eltorzítani, de az így “csomagolt”, szavak következményei romboló hatásúak lehetnek.

Sokszor nem is hisszük mennyire könnyű valakit megalázni egy egyszerű pillantással vagy egy gesztussal, vagy mennyire könnyű elpusztítani az ember hírnevét egyetlen szóval.Nem véletlenül van tehát egymás után kétszer is a Torában a figyelmeztetés. (Miriam gonosz beszédének következménye, illetve a kémek története és büntetése).

Remélem, hogy mi, tanulunk ebből a leckéből, mert ne feledjük, hogy az ember csak addig ura a szavainak, amíg azok a szájában vannak. Egyszer elhagyva azt senki sem tudja, hova mennek, és jó-e vagy rossz, következményei lesznek.

Jonathan ben Abraham

Mi az Ö-való szolgái vagyunk. De hogyan?!

וַיֹּאמֶר יְ־הֹוָ־ה אֶל מֹשֶׁה לֵּאמֹר דַּבֵּר אֶל בְּנֵי יִשְׂרָאֵל וְאָמַרְתָּ אֲלֵהֶם וְעָשׂוּ לָהֶם צִיצִת עַל כַּנְפֵי בִגְדֵיהֶם לְדֹרֹתָם וְנָתְנוּ עַל צִיצִת הַכָּנָף פְּתִיל תְּכֵלֶת וְהָיָה לָכֶם לְצִיצִת וּרְאִיתֶם אֹתוֹ וּזְכַרְתֶּם אֶת כָּל מִצְוֹת יְ־הֹוָ־ה וַעֲשִׂיתֶם אֹתָם וְלֹא תָתֻרוּ אַחֲרֵי לְבַבְכֶם וְאַחֲרֵי עֵינֵיכֶם אֲשֶׁר אַתֶּם זֹנִים אַחֲרֵיהֶם

“És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik, hogy készítsenek maguknak rojtot ruháik szögleteire nemzedékeiken át; és tegyenek a szöglet rojtjára kék bíbor zsinórt. És legyen nektek rojt gyanánt, hogy lássátok azt és megemlékezzetek az Örökkévaló minden parancsairól és megtegyétek azokat, hogy el ne térjetek szívetek és szemeitek után melyek után paráználkodva járnátok.” /MIV/15:37-39 Slách-Lechá/

A cicit micvája a mostani (Slách-Lechá) hetiszakaszban olvasható, melyet a Smá Jiszráel ima harmadik részében mondunk el a reggeli és esti imában.

A cicittel kapcsolatban több érdekes és mély magyarázatot is megfigyelhetünk. Az idézetben háromszor szerepel a cicit szó, a harmadik szó elején azonban egy lámed (ל) betű áll.A lámed az egyetlen betű a héber ábécében, mely a többi fölé emelkedik, így köti össze a mi fizikai világunkat a fenti szellemi világokkal, és ehhez a cicit segíti hozzá.

Mi az Ö-való szolgái vagyunk. De hogyan?

Az Ö-való négybetűs Szent nevének a számértéke 26 ( יְ־הֹוָ־ה = jud+héj+váv+héj = 10+5+6+5 = 26 ).

A szolga héberül eved, aminek a számértéke 76 (עֶבֶד = ájin+vét+dáled = 70+2+4 = 76).

Ha kiírjuk teljesen a háromszor szereplő cicit szót ahogy a Tórában és az imában áll, megkapjuk a teljes számértéküket: 1976=  צדי יוד צדי תו צדי יוד צדי תו למד צדי יוד צדי תו = צִיצִת צִיצִת לְצִיצִת

76-szor 26 az éppen 1976!

A legáltalánosabban ismert szám a cicittel kapcsolatban a 613. A cicit számértéke 600, amihez ha hozzáadjuk az 5 dupla csomót amiből a cicit áll és 8 szálat ami lelóg minden sarkon akkor megkapjuk a 613-at, pont annyit ahány parancsolatot adott az Ö-való a Színáj-hegyen.

Érdekes, hogy Mózes Mesterünk (מֹשֶׁה רַבֵּינוּMose Rábénu) számértéke szintén 613.

A Tóra számértéke 611 (תורה=táv+váv+rés+hé=400+6+200+5=611), amihez hozzátéve a Tízparancsolatból az első két parancsolatot, amit nem Mózesen keresztül, hanem magától az Ö-valótól hallottunk mindannyian a Színáj-hegyén, akkor szintén megkapjuk a 613-at.

A cicitben a dupla csomókat hurkok választják el egymástól. Az elsőben 7, a másodikban 8, a harmadikban 11 és a negyedikben 13 hurok van, ami összesen 39 (vannak más szokások is).

A cicit egyrészről emlékeztet a sábeszi (szombati) 39 fő munkatilalomra, másrészről pedig arra, hogy az Ö-való Egy, Hásém Echád, י-ה-ו-ה אחד

י-ה-ו-ה=26 és 13=אחד ami összesen 26+13=39

Így már érthető, hogy a cicit hogyan köt össze minket Mózessel, a micvákkal, a Tórával és az Ö-valóval, és mi hogyan is vagyunk az Ő szolgái.

Lefkovics Kornél

A Cicesz kék vagy fehér?

Szólj Izrael fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt.    הכנף פתיל תכלת

Ha ma megnézünk egy ciceszt, látjuk, hogy az esetek túlnyomó többségében nem kék. Miért?

A festéket egy tengeri puhatestűből nyerték ki őseink, amit már akkor is nehéz volt megszerezni, ezért a Misna korában a bölcsek úgy döntöttek, hogy fehér rojtokat is szabad használni.

Ma sem könnyű ezt a kék festéket beszerezni, és tudomásom szerint a rabbik nem is értenek egyet abban, hogy melyik puhatestűről van szó, ezért ma a ciceszeknek csak töredéke kék. A kék szín viszont megmaradt Izrael állam zászlajában, illetve vannak olyan talitok, melyekben kék sávok találhatóak.

Dov ( Vasadi Péter)

Salamon király mondta: » Élet és halál függ a nyelvtől! «

Erről szól az alábbi kis történet:

Egykor egy királyfi nagyon megbetegedett és az orvosok oroszlántejet javasoltak neki gyógyírként.

De honnan szerezhettek oroszlántejet?

Egy nagyon bátor és eszes ember vállalkozott ezen feladatra. Vett tíz juhot, elvitte őket az oroszlánveremhez és naponta egy-egy juhot dobott az oroszlánoknak eledelül. Az oroszlánok megbarátkoztak így a férfivel és a tizedik napon már hagyták magukat megfejni is.

Nagy örömmel vitte haza a tejet, de útközben megaludt egy szálláson és azt álmondta, hogy testének minden tagja magának tulajdonította az érdemet az oroszlántej megszerzésében. A lábak azt mondták, hogy ők vitték gazdájukat a veremhez, a kezek, hogy ők fejték meg az oroszlánt. A nyelv azt mondta, hogy enyém a legnagyobb érdem, hiszen én adtam emberünknek a tanácsot, hogy kérjen tíz juhot a kitűzött célra.

A többi testrész azonban lehurrogta: Te vagy a legkisebb tagja az emberi testnek és még te fennhéjazol? De a nyelv így felelt: Majd meglátjátok, hogy minden csakis tőlem függ!

Másnap a férfi elérkezett a királyhoz a tejjel, és jelentette hogy szerzett tejet egy ebanyától.

A király erre indulatosan felkiáltott: Bolonddá tettél minket, hiszen elég eb van itt, ezért nem kellett volna messzire elmenni érte. Börtönbe, akasztófára vele!

A férfi újból álomba merült a börtönben. A nyelv így szólt: Ugye megmondtam, hogy minden tőlem függ. Elismerjük feleltek a többi testrészek, de ments meg minket a haláltól, ha oly hatalmas vagy.

Másnap, mikor vitték a vesztőhelyre, könyörgött, hogy hallgassák meg őt, mert megmentheti a királyfit, hiszen csupán félreértés történt.

Elmondta, hogy ő tényleg oroszlántejet hozott, de Jeruzsálemben ebtejnek nevezik azt. A király megörült és a tejet megittaták a beteg királyfival, aki meg is gyógyult tőle rögvest

Balog Dániel

Hiszen, az emberek nagy részének jelleme, külső hatások által fejlődik

Nem minden embernek van meg az erkölcsi bátorsága dacolni az általános felfogás és nézet ellen.

Száz ember közt alig van egy, aki azon társaság befolyásának melyben él, ellent tudna állni. Erre csak erős akarat, és határozott önbizalommal rendelkező ember képes.

Hiszen, az emberek nagy részének jelleme, külső hatások által fejlődik és nehezen tud ellenállni a külső befolyásoknak.

Ezért féltette Mózes Hóseát, hogy nem lesz elég erős, hogy ellenálljon a kémek gonosz befolyásolásának.

Midőn Mózes leolvasta Hoseá arcáról a szerénységet, a határozatlanságot és gyöngeséget, nevezte őt el Józsuának.

Rasi mondja: imádkozott érte, hogy I- ten óvja meg a kémek befolyásától, tanácsától. Ellenben így beszéli a Tan, » szolgám Káléb, minthogy benne más szellem lakott, azaz az erély, az elhatározás, az erős akarat, mely a külső befolyásolásnak ellent tud állni, ezért nem féltette Mózes őt a kémek rossz tanácsától és befolyásolásától.

Balog Dániel

Bölcsességgel kapcsold össze a világokat!

„Küldj magadnak embereket…”

„שְׁלַח לְךָ אֲנָשִׁים” – „Slách löchá ánásim” (Mózes IV 13:2)

Hetiszakaszunk azzal a jelenettel kezdődik, mikor is Mózes kémeket választ ki magának és elküldi őket Izrael földjére. A Báál HáTurim (Rabbi Jakov ben Aser, 1270-1340) mondja, hogy a fenti szavak utolsó betűi a chet, cháf és mem(szofit), ami betűk kiadják a cháchám –חכם - szót, azt jelenti bölcs. A Tóra ezzel sugallja, hogy Mózesnek bölcs férfiakat kellett kiválasztani Izrael földjének kikémlelésére és a nép megnyugtatására.

A sugallat ellenére a 12 kém közül 10-en mégsem éltek ezzel a bölcsességgel és nem fogadták meg azt, amit még Jákob ősapánktól tanulhattak volna meg. Jákob neve két részből áll: Ékev - עקב-, ami sarkat jelent, vagyis a mi fizikai világunkat, és az ehhez kapcsolódó és megelőző JUD betűt - י-, ami a szellemi és spirituális világokra vonatkozik. Szent könyvekből tudjuk, hogy a Jud betű pedig magát a bölcsességet jelenti, a chochmát – חכמה – és alapja a cháchám (bölcs) szó. Így Jákob nevében hordozza maga és a zsidó nép küldetését, vagyis az Ékevet összekapcsolni a Juddal, az öt érzékszervvel megtapasztalható fizikai materiális világot a tisztán szellemi, szent és spirituális világokkal.

A 10 kém hibázott mikor láson hárát (rossz beszédet) mondott Izrael földjéről (ez Tisá beÁvkor történt), tévesen azt gondolták, hogy csak a sivatagban tudják az Ö-valót szolgálni ahol manna esett és csak szellemi dolgokkal voltak elfoglalva, míg a Kádos Báruch Hu akarata pont az volt, hogy a Szentföldre érkezvén a fizikai mindennapjaikat és pillanataikat is az Ő szolgálatának szenteljék.

Mi magunk is kémek vagyunk, HáSem kémei és küldöttei ezen a világon. Rajtunk áll, hogy élünk-e ezzel a lehetőséggel és vagyunk-e annyira bölcsek ahogy „Slách löchá ánásim” tanítja. Képesek vagyunk-e megkeresni saját Jud-unkat és összekapcsolni Ékevünkkel ahogy Káleb ben Jefune és Jehosua bin Nun, vagy tévesen viszünk jelentést a többséghez csatlakozva mint a 10 kém?

Az eredmény és a következmény magáért beszél. A rossz jelentés miatt a nép hite meggyengült és negyven év sivatagi vándorlásra lett ítélve míg ki nem halt ez a nemzedék, Jehosua bin Nun pedig kiédemelte, hogy vezetésével a következő generációt Izrael földjére vezethesse be.

Lefkovics Kornél (Rabbi Pinchesz Friedman nyomán)

Az Ö-való az, aki megfizeti a micva jutalmát az, azt megtartóknak!

Slách hetiszakaszának a végén található a cicesz, cicit (szemlélőrojtok) micvája.

Ez egy nagyon fontos rész, bele is került az egyik legfontosabb imánkba, a “Smá Jiszráél”-be (Halljad Izrael), amit naponta legalább kétszer szokás elmondani.

A cicesszel foglalkozó pár mondat után elhangzik, hogy “Áni Hásem Elokéhem…” (Bámidbár, 15:41), vagyis “Én vagyok az Ö-való…”.

A kommentátorok szerint, ez a kifejezés a Tórában arra vonatkozik, hogy az Ö-való az, aki megfizeti a micva jutalmát az azt megtartóknak. Már pedig, ha egy ilyen könnyű micvára, mint a cicesz – amivel szinte semmit nem kell csinálni, csak hordani kell – megadja az Ö-való a jutalmat, akkor az igazán nehéz parancsolatok betartói egész biztosak lehetnek abban, hogy a jutalmuk nem marad el.

Sárosi Gábor

Vissza a tudástárba

KORÁCH

Aki másnak keresi kárát, az önmaga károsul!

›› Aki másnak javát előmozdítja, tetszésben részesül, aki pedig rosszat forral embertársa ellen önmagára hárítja a bajt‹‹

Ezért mondták bölcseink, aki felebarátja érdekében fohászkodik az Ö- valóhoz, olyan ügyben, melyre neki is szüksége van, az I- ten megjutalmazza olyképpen, hogy először rajta lesz segítve, és csak azután felebarátján.

Aki pedig másnak keresi kárát, mivel nem fél a Ö- valótól és bízik vagyonában az önmaga károsul: ›› Aki gazdagságában bízik elpusztul‹‹.

Vannak esetek, midőn a vagyon vesztét okozza birtokosának. A Szentírás Koráchról tesz többek közt említést, aki gazdag volt és felesége tanácsára hallgatva elpusztult.

Korách felesége tanácsolta a férjének, hogy tegye Mózest nevetség tárgyává a nép előtt.

Készített neki és 250 férfiúnak kékbíborból talitot és Mózes elé léptek, kérdezvén: Kell- e még ezekre kékbíbor fonal? Mózes igennel válaszolt. Aztán kérdezték: Kell-e olyan házbán mezuza, ahol Tóratekercsek vannak, erre is igennel felelt Mózes.

Azt akarták Mózessel megértetni, hogy miként az egészen kékbíbor köntösnek nem kell még egy kékbíbor fonal és valamint olyan ház, melyben Tóra van, nem kell Mezuza, úgy Izraelnek, mely csupa szentekből áll, nem kell olyan vezető, mint Mózes.

Balog Dániel

Aki méltatlanul viselkedik, nem takarózhat szent felmenőivel!

Egyszer, a lublini rabbit, Élijáhu Klackint, felkereste egy veszekedő házaspár. A férjet, aki az egyik kis haszid közösség rebbéje volt, azzal vádolta a felesége, hogy rosszul bánik vele, és gettet (válólevelet) követelt tőle. A férj, egy darabig védekezett, de amikor kifogyott az érvekből, azt kezdte hajtogatni, hogy ő egy szent család sarja, a nagyapja cádik volt, és így tovább.

A lublini rabbi elmarasztalta a férjet. Ítéletét a Midrás Kórach szakaszának magyarázatával indokolta, mely szerint „Jákob irgalomért esedezett, hogy neve ne említessék e viszállyal kapcsolatban”. De miféle irgalom ez?

Hiszen épp ellenkezőleg, Jákobnak kérnie kellett volna, hogy neve említésével meneküljenek meg ükunokái a megérdemelt büntetéstől. Mivel nem ezt tette, ebből egyértelműen kiviláglik, hogy az, aki méltatlanul viselkedik, nem takarózhat szent felmenőivel, mert az csak súlyosbítja tettét és az érte járó büntetést…

lublini rabbi, Élijáhu Klackin

” Vájikách Korách ben Jichár ben Kehát ben Lévi ”  Miért nincs említve a ben Jákob?

Chátám Szofer szerint, ha említve lenne, akkor a négy név utolsó betűjéből (jicháR, keháT, lévI, jákoB, = RTIB = BRIT) kirakható lenne a BRIT szó, ami szövetséget jelent (~Brit Milá). יצהר קהת לוי יעקב = ברית

Így tévesen arra a következtetésre lehetne jutni, hogy Koráchnak igaza van és külön szövetségben áll az Ö-valóval. Mivel ez nem így van, ezért Jákob neve előrelátóan hiányzik Korách felmenői között.

Lefkovics Kornél

Korách hiányosságai!

A Tórának nem csak minden betűjéből lehet és kell tanulni, hanem azok hiányából is.

Hetiszakaszunk neve és egyben, akitől a héten tanulhatunk Korách (aki Jichár fia volt, aki Kehát fia volt, aki Lévi fia volt). Neve tizenegyszer szerepel a hetiszakaszban és minden alkalommal a kiejtéséhez képest egy betű hiányzik az írásból, a ’váv’-betű (ami a kiejtésben a második ’o’ betű.) Tehát nem קורח hanem קרח.

Bölcseink ebből tanítják, hogy Koráchból hiányoztak bizonyos pozitív tulajdonságok, amelyek helyett negatív személyiségjegyekkel rendelkezett. Azt mondják, hogy hárombetűs neve valójában három másik szónak a rövidítése:

קרח → kuf + rés + chet
קנאה → kiná = féltékenység
Korách féltékeny volt Mózes szerepére és vezetőképességére.
רוממות → romámut = magasság
Korách Mózes tiszteletét és dicsőségét kereste magának.
חמדה → chemdá = vágy
Korách vágyakozott Mózes pozíciójára, amit valójában nem érdemelt ki.

Ennek a gondolatnak fontosságát már az Atyák bölcs tanításaiban is megtaláljuk:

„Elázár Hákápár rabbi mondta: Az irigykedés, az élvhajhászás és a becsvágy kizavarják az embert a világból (megrövidítik az életét).” (Ávot 4:21)

Korách esetében látjuk, hogy lázadása Mózes, Áron és az Ö-való ellen azonnal megrövidítette az életét, a Föld Szája megnyílt és elnyelte csapatával együtt.

A Tóra még ráadásul figyelmeztet is minket:
„Ne légy olyan, mint Korách” – „וְלֹא יִהְיֶה כְקֹרַח” – „Lo jihje ch-Korách” (Mózes IV/17:5)

Más szóval ne rendelkezzünk negatív tulajdonságokkal!

A Talmud hozzáteszi (Szánhedrin 110), hogy a föld mélyéről Korách azért visszaszól mind a mai napig: „משה ותורתו אמת” – „Moshe veToráto emet” – „Mózes és az ő Tórája IGAZ!”

Lefkovics Kornél (Rabbi Shmuel Winzelberg alapján)

Mit üzen nekünk Korách?

A Talmud tanítja (Szánhedrin 110.), hogy miután Koráchot csapatostul elnyelte a Föld Szája, annak mélyéről visszakiállt; „Mózes és az Ő Tórája IGAZ!” – „משה ותורתו אמת” – „Mose veToráto Emet!”.

Mit értett Korách azalatt, hogy igaz – אמת – emet?

Az אמת valójában három másik szónak a rövidítése:

אמת → álef + mem + táv

א → אנכי
Az אנכי – ánochi a Színáj-hegyen kapott kőbe vésettTízparancsolat első szava, ami képviseli az írásbeli Tant, a Tóra sebichtávot.

מ → מאימתי
A מאימתי – méjméti szóval kezdődik a Misna (lásd Bráchot traktátus első oldala), amit rabbi Jehuda Hánászi állított össze i.u. II. század körül.

ת → תנא
A תנא – tná szóval kezdődik a Misna legkorábbi magyarázata, a Gemara, amit ráv Áshi állított össze i.u. V. század körül. A Misna és a Gemara együtt alkotja a teljes Talmudot, a szóbeli Tant, a Tóra sebeálpét.

Most már jobban megértjük, mit is üzen nekünk Korách a föld mélyéről. Azt, hogy a teljes klasszikus zsidó irodalom, az írott és szóbeli Tan együtt és teljes egészében igaz, a Színájtól való és Mózes kapta meg egyenesen az Ö-valótól, hogy „éljünk általa” (Mózes III/18:5)

Lefkovics Kornél (rabbi Pinches Friedman alapján)

Vissza a tudástárba

CHUKÁT

A Vörös Tehén titka!

A Vörös Tehénnel kapcsolatban ezt írja a Tóra:

“ וְלָקְחוּ) לַטָּמֵא מֵעֲפַר שְׂרֵפַת הַחַטָּאת) ” – (vlákchu) Látámé Méáfár Szréfát Háchátát – “És vegyenek a tisztátalan számára ez elégetett engesztelő áldozat hamujából” (MIV/19:17)

Az első betűket átrendezve megkapjuk Slomoh (Salamon király) nevét.

sin+lámed+mem+héj = שלמה

Mivel Salamon király utalást talált a nevére a Tórában a Vörös Tehénnel kapcsolatban, azt gondolta, hogy majd megfelelő szorgalommal képes lesz megérteni a jelentőségét. Hogyan tudja a Vörös Tehén hamuja a tisztátalan embert megtisztítani, miközben a tiszta ember tisztátalanná válik?

A Gemara Ros Hásáná traktátusának 21b lapján azt találjuk, hogy Salamon király egyenlő bölcsességet akart Mózessel, de egy Égi Hang (Bát Kol) közbeszólt, hogy a Tóra így ér véget:”És nem támadt többé oly próféta Izraelben, mint Mózes, akit ismert az Ö-való színről színre”

Habár Salamon (Slomoh) nevére valóban van utalás, az igazság az, hogy a betűkben nem a saját neve van elrejtve, hanem Mózesé:

“LáMoshe = Mózesnek” = lámed+mem+sin+héj = למשה

A Vörös Tehén misztikáját az Ö-való Izrael legnagyobb prófétájának, egyes egyedül Mózesnek fedte fel!

Lefkovics Kornél

Ha egy agyagedénybe tisztátalan dolog belemegy, az tisztátalanná válik, a fémedény kívülről is tisztátalanná válhat. Miért?

A fémtömb, az magában is egy értéket képvisel. Ellenben, egy agyagtömb, anyag, addig amíg nem kap tartalmat, egy olyan lehetőséget, hogy magában tudjon fogadni valamit, addig nem fontos dolog, ezért az agyag, csak akkor válhat tisztátalanná, amikor már edény lesz, azaz belülről lesz tartalma.

Így van az emberrel is, mi is földből vagyunk, úgy mint az agyagedény. Hogy, ki milyen ember azt nem a külseje határozza meg, hanem a tartalma, belseje!

ZP.

Ott van a helye az ilyen buzgólkodásnak!

Az ember a bűnt jóval tökéletesebben képes elkövetni, mint az I- teni parancsot. Valaki képes egész éjszaka a kártyaasztalnál ülni és még csak nem is fárad el, nem is esik nehezére. Ellenben, ha valakinek megparancsolnák, hogy egész éjszakán át a Tórával foglalkozzék, nem venné azt könnyedén, tehernek tartaná.

A “ Parah Aduma”, a Vörös Tehén, a bűn jelképe, hiszen a bűn, a tisztátalanság eltüntetésére lett alkalmazva. Az Ö- való, tehát megparancsolta Mózesnek, hogy szóljon Izrael fiaihoz, hogy vegyék példaképpen szemük elé a vétket, bűnt.

Hogyan lesz az elkövetve?

Tökéletesen, hibátlanul, még csak nem is terhes, nem esik az embernek nehezére, de I- ten megköveteli, hogy vegyen Eleázár a pap az ujjával annak véréből, és fecskendezzen a gyülekezés sátorának eleje fele, mintegy újjal mutatva a Szentélyre, a vallás jelvényére, hogy ott van a helye az ilyen buzgólkodásnak, hogy a vallás parancsait kell ilyen tökéletesen teljesítenünk és nem a bűnt, az erkölcstelenséget!

Balog Dániel

Önfeláldozás!

“זֹאת חֻקַּת הַתּוֹרָה אֲשֶׁר צִוָּה יְ־הֹוָ־ה לֵאמֹר דַּבֵּר אֶל בְּנֵי יִשְׂרָאֵל וְיִקְחוּ אֵלֶיךָ פָרָה אֲדֻמָּה תְּמִימָה”

“Zot chukát háTorá áser civá HáSém lémor dábér el bnéj Jiszráél vöjikchu élechá Párá Ádumá Tmimá”

“Ez a tannak törvénye, melyet az Ö-való parancsolt, mondván: Szólj Izrael fiaihoz, hogy hozzanak hozzád egy vörös tehenet, épet…” /MIV/19:2 Chukát /

Miért azt mondja a Tóra, hogy “זֹאת חֻקַּת הַתּוֹרָה”, “Zot chukát háTorá”, “Ez a Tannak a törvénye”, ahelyett, hogy “זֹאת חֻקַּת פָרָה אֲדֻמָּה” “Zot chukát Párá Ádumá” “Ez a vörös tehén törvénye”?

A vörös tehénnel kapcsolatos törvények ellentmondásosak. Mikor a folyóvízzel összekevert elégetett vörös tehén hamuját egy halott emberi test érintése által tisztátalanná vált emberre hintették, az spirituálisan megtisztult, viszont azok a spirituálisan tiszta zsidók, akik a szertartásban részt vettek, tisztátalanná váltak.

Azok az emberek, akik ki lettek jelölve a vörös tehén elkészítésére joggal reklamálhattak volna:

“Miért legyünk mi tisztátalanok azok miatt akik nem vigyáztak eléggé, hogy ne érintsenek meg halottat?”

A vörös tehén törvényén keresztül így arra (is) tanít minket a Tóra ezen szakasza, hogy egy zsidónak segítenie kell egy másik zsidón még akkor is, ha ez “tisztátalanná” teszi a segítőt, vagyis ha ez önfeláldozással is jár!

“זֹאת חֻקַּת הַתּוֹרָה”, “Zot chukát háTorá”, “Ez a Tórának a törvénye”, és még ha ezt nehéz is megértenünk, bátran gyakorolhatjuk saját életünkben nap mint nap!

Lefkovics Kornél

Miért naponta érkezett a manna?

A zsidó nép bizalmatlan volt vándorlásának utolsó szakaszában is az Ö- valóval szemben: más nép készíthetett több napra kenyeret magának, ellenben nekik naponta érkezik a manna és bizonytalan, hogy másnap kapnak-e, holott az Ö- való biztosította a mannát mindennap számukra. I- ten, azért nem hullatott több napra mannát, hogy bízzanak Benne, és higgyék, hogy aki gondoskodik minden teremtményéről, nem fog megfeledkezni róluk!

A bizalmatlanságuk következtében, az Ö- való mérges kígyókat bocsátott a népre büntetésként, mely csapás által sokan meghaltak.

Miért pont mérges kígyókkal büntetett?

Mivel, a zsidó nép is oly módon vétkezett, mint az első kígyó, rosszat beszélt I- tenről!

A nép kérte Mózest, hogy imádkozzon értük. Az Ö- való mondta Mózesnek, hogy készítsen egy rézkígyót és tegye egy póznára és minden megmart, ha arra ránéz életben marad!

A rézkígyót Mózes magas póznára helyezte, hogy Izrael kénytelen legyen a magasba emelni tekintetét I-tenhez, mert nem a rézkígyó okozta a gyógyulást, hanem az Ö- valóban vetett hit és bizalom!

Amint a nép megbánta bűnét, csak azt követően imádkozott Mózes értük!

Mi ebből a tanulság számunkra?

Ha valaki embertársát megbántotta és bocsánatot kér, ne kérleltesse magát a megbántott sokáig, hanem fogadja a bűnbánót mindjárt szeretétébe. Ha pedig valaki I- ten ellen vétett, ne higgye, hogy bűne, oly nagy, amelyre nem nyerhet bocsánatot, hanem forduljon bizalommal a kegyes I-tenhez, aki a bűnbánót szívesen fogadja.

Balog Dániel

Mint egy páciens, hiszünk az orvosunknak, bevesszük a gyógyszert még akkor is, ha nem értjük, az hogyan hat!

A Tóra törvényeinek többségét elég könnyű megérteni. Értjük miért helytelen a lopás, miért helyes az adakozás, stb. De sok olyan törvény is van, aminek nem értjük az okát és jelentését. Ezeket a törvényeket nevezzük choknak.

[Ebben a hetiszakaszban, chukászban, szerepel egy törvény, amely a rabbijaink szerint a legmagyarázhatatlanabb az összes törvény közül. Ez a törvény tehát a chok király, vagy mondjuk úgy, chok-ász.]

Tipikusan zsidó dolog feltenni a következő kérdést: vajon mi a jelentése azoknak a törvényeknek, amelyeknek nem tudhatjuk a jelentését? Na ugye, én szóltam. Még tipikusabb az, hogy erre a kérdésre legalább két válasz van.

Az egyik válasz szerint ezeknek a törvényeknek is van céljuk, értelmük, de ez a jelentés számunkra, halandók számára felfoghatatlan. Mint egy páciens, hiszünk az orvosunknak, bevesszük a gyógyszert még akkor is, ha nem értjük, az hogyan hat. És még paraszolvencia sincs.

A másik válasz meglepőbb. Eszerint semmi értelme sincs a chokoknak. Nem fog belőle semmilyen társadalmi vagy egyéb jellegű haszon származni. Nem leszünk tőle jobb emberek, nem lesz jobb tőle a világ, nem fog nőni tőle a Kárpát-medence népszaporulata. Akkor miért van ilyen törvény? Csak!

Minden kapcsolatban vannak olyan dolgok, amiket az ember annak ellenére megtesz, hogy semmi értelme sincs. Aki nem hiszi, vegyen a feleségének, édesanyjának körtefát a születésnapjára, és magyarázza meg, hogy ez sokkal tartósabb mint a rózsa, és ráadásul lehet belőle adómentes pálinkát is főzni. Utána meg hozhatod magaddal a hálózsákot, alhatsz a nappalinkban. Repülőjegyet nem álljuk.

Szóval az ember hajlamos megfeledkezni róla, hogy a vallás tulajdonképpen egy kapcsolat, nem csak törvénygyűjtemény. Amit teszünk, azért tesszük, mert tudjuk, hogy ezzel a másik felé kifejezzük, hogy mennyire fontos ő, illetve a kapcsolat számunkra. A törvények többségének van egyéb haszna is, de a chokok arra emlékeztetnek minket, hogy végsősoron azért tartjuk be a Tóra törvényeit, mert fontos számunkra az I-tennel ápolt kapcsolatunk.

Lőwy Gábor

Mirjam tisztelete!

„És meghalt Mirjam ott…és nem volt víz a közösségnek” (Mózes IV/20:1-2)

Mikor Áron meghalt ezt mondja a Tóra:„és síratták Áront harminc napig” (20:29)

Mikor Mózes meghalt ezt mondja a Tóra:„És Izrael fiai siratták Mózest harminc napig” (Dvárim 34:8)

Mikor Mirjam meghalt ezt mondja a Tóra:„a nép táborozott Kádésban és Mirjam meghalt és eltemették ott” (20:1)

Látjuk, hogy a zsidó nép mind a két férfi vezetőjét megsiratta halálukkor míg mikor azok lánytestvére halt meg nem. Ezzel a cselekedettel Izrael tiszteletlenséget mutatott aminek súlyos következménye lett.

Egyrészről a negyven éves sivatagi vándorlás alatt a népnek volt mit enni mert manna hullott az égből, másrészről volt mit inniuk.

Mit ittak? A víz Mirjám kútjából fakadt szintén csodával határos módon, mert ahova ment a nép a kút és annak vize oda követte őket. Mirjam kútja része annak a tíz csodának amit maga az Ö-való teremtett még a hatodik napon az első sábesz előtt (Pirkéj Ávot 5/6).

Ez a kút azonban nem a zsidó nép miatt hanem csakis kizárólag Mirjam érdemében működött és mutatott csodát és adott vizet a szomjas népnek.

Bölcseink a Tórát a vízhez hasonlítják. A nép nem csak fizikailag oltotta szomját hanem szellemi értelemben is (Tóra tanulás), amit szintén Mirjám érdemének tudhatunk be. Így mikor a nép nem fejezte ki kellő tiszteletét vezetőik női tetsvérének emléke iránt, ez a csodás vízforrás elapadt és nem volt mit inniuk.

Ez vezettet egy általános elégedetlenséghez, ami a „pörlekedés vize” esethez, aminek végkimenetelében Mózes kétszer csapott rá a sziklára (ami aztán vizet adott) ahelyett, hogy szólt volna hozzá, ahogy meg lett parancsolva neki és végeredményül nem Mózes és Áron vihette be a népet a Szentföldre.

Ebből az esetből azt is tanuljuk, hogy akinek kijár a tisztelet annak meg kell adni és ha lehet még életében nem hogy holtában, mert beláthatatlan következményével késleltetheti a végső megváltást.

Lefkovics Kornél (Rabbi Shmuel Winzelberg alapján)

Ne higgyük, hogy olyan kicsik lennénk, hogy a döntéseinknek ne lenne messzemenő hatása!

A negyvenéves pusztai vándorlás vége felé járunk, már-már elérkeznénk az ígéret földjére, amikor elfogy a víz. Az emberek panaszkodnak, Mózes pedig I-ten utasítására vizet fakaszt a sziklából. És itt következik a lehető legmeglepőbb fordulat: I-ten közli Mózessel, hogy mivel ők (Mózes és Áron) nem szentelték meg az Ő nevét, ezért egyikük sem léphet be a Szentföldre.

Mi történt itt egész pontosan? Mit vétett ez a két kiváló vezér, akik negyven éve vezetik a zsidó népet, elviselve azok folyamatos panaszkodását? Ha az ember jól megvizsgálja a szöveget, nehéz olyan kifogást találnia, amely indokolná ezt a szigorú büntetést. Gondoljuk csak el, a Szentföldre való bevonulás egy olyan álom volt, amely Mózest mindvégig vezette. Attól a perctől kezdve, hogy őt I-ten negyven évvel ezelőtt felkérte, hogy hozza ki a zsidókat Egyiptomból, mindvégig ez volt a vágya: hogy beléphessen az ősöknek ígért földre. Mit vétett hát?

A 15. századi zseniális tóramagyarázót, don Jicchák Ábárbánelt annyira foglalkoztatta ez a probléma, hogy úgy látta, a választ máshol kell keresni. Szerinte Áron azért nem léphet be a Szentföldre, mert segített az aranyborjút elkészíteni. Mózes pedig azért nem mehet be Izraelbe, mert ő küldte el a kémeket Izraelbe, akiknek a hamis jelentése negyven évnyi vándorlásra kárhoztatta a zsidó népet, valamint arra, hogy aki akkor elmúlt húsz éves, az meghalt a pusztai vándorlás során.

De mi köze ennek a vízfakasztás történetéhez? Tulajdonképpen semmi. I-ten nem akarta Áront az aranyborjúval, Mózest pedig a kémek hazug jelentésével összefüggésbe hozni, mert a bálványimádók és a kémek bűnét nem lehet összehasonlítani azzal az apró hibával, amit ez a két fantasztikus vezér vétett. Ezért I-ten addig várt, míg nem adódott valami apró hiba, amire rá lehetett fogni, hogy amiatt bünteti meg Mózest és Áront.

Mi volt hát az igazi hiba? Elszámították magukat. Nem mérték fel, hogy a cselekedetüknek milyen következményei lehetnek. Nem látták előre, hogy az ő döntéseik nyomán a rájuk bízott zsidó nép milyen komoly bűnt követhet el.

Sokszor nem vagyunk tisztában vele, hogy a döntéseinknek milyen következményei lehetnek a körülöttünk élőkre, legyenek azok gyerekek- esetleg saját gyerekeink- vagy akár felnőttek. Amikor Sámuel próféta szembesítette Saul királyt egy komoly hibájával, többek közt azt mondta neki: még ha kicsinek is tűnsz a saját szemedben, mégis Izrael törzseinek feje vagy, és I-ten felkent téged Izrael királyává.

Mi nem vagyunk királyok, de ne higgyük, hogy olyan kicsik lennénk, hogy a döntéseinknek ne lenne messzemenő hatása.

Lőwy Gábor

Miért számít olyan nagy bűnnek, hogy Mózes rácsapott a sziklára?

Az alábbi kérdés szinte minden Tóramagyarázót zavar, és igyekeznek is választ találni rá. Az még érthető, hogy az Örökkévaló nem nézte kifejezetten jó szemmel, hogy a parancsával ellentétben Mózes nem beszélt a sziklához, hanem rácsapott a botjával, hogy vizet fakasszon belőle.

De hogy ezért akkora büntetés jár, hogy nem léphet arra földre, ahová éppen ő vezeti el a népet rengeteg nehézség árán?

Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ez a nővére halála, valamint egy lázadás után történt.

A sok válasz közül az egyik (sajnos nem jut eszembe, ki mondta) az, hogy a szikla a népet jelképezte (kemény, mint az a nép, amelyik elégedetlenkedik a Világ Teremtőjével, és az általa kijelölt vezetőkkel szemben).

A víz pedig a tsuvá (bűnök megbánása) általi megbocsátást szimbolizálja. Ehhez pedig általában nincs szükség erőszakra. Gyakran elég szólni, hiszen egy-két jól megválasztott mondattal az ember óriási eredményt tud elérni a másikban. A nép pedig tisztában volt ezzel a szimbólumrendszerrel.

Ennek fényében érthető, hogy azzal, hogy Mózes beszéd helyett rácsapott a sziklára, azt az érzetet keltette a népben, hogy nem szavakkal, hanem ütéssel kell a bűnöst a bűnei megbánása felé motiválni. Az Örökkévaló viszont azt mondta neki, hogy csak szóljon a sziklához, és már az is elég lesz a vízfakasztáshoz, vagyis, hogy általában nincs szükség erőszakra, a beszéd elég inspiráló erővel bír.

Sárosi Gábor

Vissza a tudástárba

BÁLÁK

Mily szépek a sátraid Jákob, hajlékaid, Izrael!

“בָּלָק בֶּן צִפּוֹר” – Bálák ben Cipor – Bálák, Cipor fia
בָּלָק = Bálák = bét+lámed+kuf=2+30+100=132
בֶּן = ben = bét+nun=2+50=52
צִפּוֹר = Cipor = cádi+pé+váv+rés=90+80+6+200=376

Így Bálák ben Cipor nevének számértéke 132+52+376=560

Tudjuk Bálákról, Moáv királyáról, hogy bálványimádó volt és ki akarta irtani a zsidókat, így az igaz ember ellentéte.

Aki igaz ember, a cádik, az becsületes és igazságos, mindig az egyenes úton jár. Ez héberül Jesárim.
ישרים = Jesárim = jud+sin+rés+jud+mem=10+300+200+10+40=560

Hogy lehet az, hogy a jó (Jesárim) és a rossz (Bálák ben Cipor) számértéke megegyezik (560)?

Minden emberben benne van a jó ösztön (Jécer Tov) és a rossz ösztön (Jécer HáRáá). A fentiek alapján számértékük megegyezik, de ez nem azt jelenti, hogy egyensúlyban vannak egymással, hanem hogy egyenlő lehetőségünk van arra, hogy akár a rosszat akár a jót válasszuk.

Ha a jót választjuk és a Tóra szellemében élünk, gondolkodunk és cselekszünk, akkor még a gonoszok és rosszakaróink átkai is áldássá fordulnak, mint ahogy Bileám (בִּלְעָם) szájában az átkot áldássá fordította az Ö-való:

“מַה טֹּבוּ אֹהָלֶיךָ יַעֲקֹב מִשְׁכְּנֹתֶיךָ יִשְׂרָאֵל” – “Má tovu ohálechá Jákov, misknotechá Jiszráél” – “Mily szépek a sátraid Jákob, hajlékaid, Izrael!” MIV/24:5 Bálák

Lefkovics Kornél

Az Ö- való angyala!

Az embereket sokszor előreláthatatlan, egészen különleges és sokszor meglepően egyszerű módon akadályozzák meg abban, hogy megvalósítsák olyan törekvéseiket, amelyeknek a törtetés és kapzsiság az indítóokai.

Az Ö- való angyala, aki ellenáll az embernek, midőn valamely gonosz tervet akar végrehajtani, gyakran jelenik meg rejtett alakban: egyeseknek feleségük áll útjukban, másokat gyermekeik, barátjai tartanak vissza!

“És a szamár látta az Ö- való angyalát”, az ember nem képes, mindig észrevenni, hogy rossz úton jár és csak mások látják, mint például Bileám szamara!  Bölcseink szerint a szamár, lehet az ember lelkiismerete is, mely, mindig az igazat sugallja felénk, annak ellenére, hogy sokszor nem akarjuk meghallani!

Mi ebből a tanulság?

Sokszor figyelnünk kell embertársaink jelzéseire, hiszen talán magunk, nem is vagyunk képesek arra, hogy észre merjük venni, téves cselekedeteinket!

Balog Dániel

Áldás az év minden napján!

“וַיֹּאמֶר בָּלָק אֶל בִּלְעָם מֶה עָשִׂיתָ לִי לָקֹב אֹיְבַי לְקַחְתִּיךָ וְהִנֵּה בֵּרַכְתָּ בָרֵךְ”

“És mondta Bálák Bileámnak: Mit tettél velem? Hogy elátkozd elleneimet, azért hoztalak, és íme, megáldottad áldással” /MIV/23:11 Bálák/

Egy év 354 napból áll a zsidó naptár szerint. Ebből 222 nap az Égi Bíróság összeül és szigorú bíráskodást tart (Jáméj HáDin) Izrael népe felett, ezért ezeken a napokon mondunk Táchnunt (Könyörgő imádságokat), hogy az ítélkezés könyörületes legyen. A fennmaradó 132 nap nem mondunk Táchnunt, mert ezeket a napokat Jáméj Rácon veRáchámimnak (Akarat és Könyörület napjainak) hívjuk (222+132=354).

Bálák azt akarta Bileámtól, hogy átkozza meg azt a 132 napot, mikor a zsidók a Könyörület időszakában vannak, így elérve azt, hogy az év minden napján szigorú ítélkezés legyen felettünk, és ne legyenek könyörületes napok rajtunk. Bálák terve meghiúsult és az Ö-való átfordította Bileám szavait, így az átokból áldás lett. Ennek eredményeképpen a szigorú napok átfordultak a Könyörület napjaivá így abban az évben minden nap a Égi Bíráskodás Kegyelmes lett.

“ לָקֹב” – “Lákov” (másképpen Bálák) - “Átok”

lámed+kuf+vét=30+100+2=132

“בָרֵךְ” – “Báréch” – “Áldás”

bét+rés+cháf=2+200+20=222

Lefkovics Kornél

Hálóba vagy hálóra- 21. századi ragozási problémák!

Úton Izrael felé, a zsidók sorra nyertek minden fegyveres összeütközést, ezért Moáb királya úgy döntött, inkább egy kis fekete mágiával próbálkozik. Fel is kereste a kor legjobb mágusát, és megkérte, hogy átkozza meg a zsidó népet. Némi huza-vona után Bilám (magyar hangja Bálám) elindult, hogy megátkozza a zsidókat. (A szamara okosabb volt, ő nem akart menni, ő csak állt, mint Bálám szamara.)

Amikor sor került rá, hogy elmondja a maga kis átkait, a dolog nem jött össze, és helyette háromszor is megáldotta a zsidókat (mármint Bilám, nem a szamár). Az utolsó áldás annyira jól sikerült, hogy még az imakönyvbe is bekerült (ez a lájkolás és megosztás korabeli megfelelője). Amikor reggel belépünk a zsinagógába, Bilám szavait idézzük: milyen jók a sátraid Jákob, hajlékaid Izrael!

Mivel a zsidók mindig is értelmiségiek voltak, kizárt dolog, hogy az építkezés terén elért eredményeik hatották volna meg Bilámot. Mi tetszett neki a zsidók sátraiban?

A Talmud bölcsei szerint a zsidók úgy állították fel sátraikat, hogy egyik sátor bejárata se nézzen szembe egy másik sátor bejáratával. Az ember életében sok olyan dolog történik, amit jó megosztani másokkal, de ugyanakkor sok olyan dolog van, ami magánügy. Mindenkinek joga és kötelessége, hogy a két terület között meghúzza a választóvonalat.

Azzal, hogy nem fordították szembe egymással a sátrak bejáratát, biztosították egymás számára a lehetőséget, hogy magánügyként kezeljék azt, amit annak vélnek. Ugyanakkor saját magukat is kényszerítettét rá, hogy minél kevésbé tárulkozzanak ki mások előtt.

Amikor az ember úgy éli az életét, hogy annak minden mozzanatát megosztja másokkal, teljesen átformálódnak a tapasztalatai.

Karinthy Frigyes, a saját betegségéről írt Utazás a koponyám körül c. művéhez írt előszóban erről a jelenségről így ír:

Kiderült – amit ilyen mértékben sohase gondoltam lehetségesnek -, hogy írónak lenni nem is olyan könnyű dolog: hogy ez a minőség nemcsak jogcím, de keserves kényszer is, döntő esetben kedvünk ellenére jelentkező belső parancs. Nem akartam foglalkozni hírhedt betegségemmel már csak azért se, mert hiszen, tudvalevően, az ember szívesen és gyorsan felejti el a kínos és veszedelmes élményt, amiből kimászott. Az ember igen, de nem az író. A kényszer, hogy az emléket lerögzítsem, úgy jelentkezett, mint egy második betegség, amelynek kezelése nélkül az elsőből se tudok teljesen kigyógyulni.( …)

Öntudatlanul – most egész élesen érzem – mindig a vizsgától való drukk adta kezembe a tollat, mikor élményről számoltam be – sok örömömet rontotta el, de sok szenvedésemet enyhítette a lappangó figyelem, mely ott feszült bennem, arra erőszakolt, hogy ne csak átéljem, ami történik velem, de képet is készítsek róla, mások számára.

A huszonegyedik században, a megosztás és lájkolás világában, sokkal könnyebb az embernek riporterré válnia.

Jól fontoljuk meg, mely élményeket szeretnénk „átélni”, és melyekről szeretnénk „képet készíteni, mások számára.”

Lőwy Gábor

EZT AZ IDŐT A MESSIÁS FOGJA ELHOZNI, MIKOR IS MINDEN NÉP ÚGY, MINT BILÁM SZEMEI MEGNYÍLNAK!

 A szamár történelme!

Bálák hetiszakaszát olvastuk fel, melyben van egy különleges jelenet, mikor is egy állat megszólal. Ez volt Bálám nőstény szamara, és a csoda része annak a tíz dolognak, amit az Ö-való teremtett a hatodik napon éppen az első sábesz előtt (Pirkéj Ávot 5/6).

Fontosnak tartom a teljes jelenetet felemlegetni, és mindenkit sarkallni arra, hogy gondolkozzon el rajta akár csak egy kicsit is. A végén én is megosztom gondolatomat a történettel kapcsolatban.

Mózes IV/22:21-35 Bálák:

21. És fölkelt Bileám reggel, fölnyergelte szamarát és elment Móáb fejedelmeivel.

22. De föllobbant Isten haragja, hogy ő menni akar, és odaállt az Örökkévaló angyala az útra akadályképpen neki; ő pedig nyargalt szamarán és két legénye vele.

23. A szamár meglátta az Örökkévaló angyalát, hogy áll az úton és kivont kardja a kezében azért letért a szamár az útról és ment a mezőn; Bileám pedig megverte a szamarat, hogy ráterelje az útra.

24. És megállt az Örökkévaló angyala a szőlők gyalogútján, kerítés innen és kerítés amonnan.

25. Mikor a szamár látta az Örökkévaló angyalát, akkor odaszoronkodott a falhoz és odaszorította Bileám lábát a falhoz; ő pedig újra megverte.

26. Az Örökkévaló angyala pedig újra elvonult és megállt egy szoros helyen, ahol nem volt út kitérni, sem jobbra, sem balra.

27. És meglátta a szamár az Örökkévaló angyalát és lehevert Bileám alatt; erre fellobbant Bileám haragja és megverte a szamarat bottal.

28. Ekkor megnyitotta az Örökkévaló a szamár száját és ez mondta Bileámnak: Mit tettem neked hogy megvertél engem immár három ízben?

29. És Bileám mondta a szamárnak: Mert játékot űztél velem; ha kard volna a kezemben, bizony most megöltelek volna.

30. És mondta a szamár Bileámnak: Nemde, én vagyok szamarad, amelyen nyargaltál, mióta létezel e napig, vajon szoktam-e így tenni veled? És ő mondta: Nem.

31. Ekkor megnyitotta az Örökkévaló Bileám szemeit és látta az Örökkévaló angyalát, hogy áll az úton, és kivont kardja a kezében; meghajolt és arcra borult.

32. És mondta neki az Örökkévaló angyala: Miért verted meg szamaradat immár három ízben?

33. A szamár pedig meglátott engem és kitért tőlem immár három ízben tért volna ki előlem, bizony most téged megöltelek volna, azt, pedig életben hagytam volna.

34. És mondta Bileám az Örökkévaló angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állsz elém az úton; és most, ha visszatetsző szemeidben, vissza akarok térni.

35. Az Örökkévaló angyala pedig mondta, Bileámnak: Menj a férfiakkal, de csak azt az igét, melyet én mondok neked, azt mondjad el; és elment Bileám Bálák fejedelmeivel.

Habár nagyon sok magyarázatot találni a jelenet minden részére legnagyobb bölcseinktől, engedjétek meg, hogy kivételesen egy átfogó saját értelmezéssel szolgáljak, ami nem feltétlenül tükrözi a klasszikus álláspontokat.

Többször elolvasva a fenti jelenetet, nagyjából felfedezem benne a zsidóság szomorú történelmét. A nőstény szamár (számomra a zsidóság allegóriája) már a legelejétől fogva kiszolgálta Bilámot (a nem zsidó világ képviselője). Amikor a szamár megpróbálta megvédeni Bilámot a veszélytől, cserébe ütlegelést kapott. Ezt tűrte és tűrte egy darabig, míg a végén fel nem szólalt. Történelmünk folyamán rengeteg megaláztatásban, meghurcoltatásban, üldöztetésben és száműzésben volt részünk annak ellenére, hogy segítségére voltunk minden korban és minden helyben az adott területnek és az ott élő más népeknek másságunk ellenére. Most is benne vagyunk a három hetes gyászidőszakban (Támmuz hó 17.-től Áv hó 9.-éig), mikor Szentélyeinket folyamatos pusztulás fenyegette.

Sokáig tűrtünk, mert nem jött el az idő még felszólalni. Pedig mindvégig tudtuk, hogy mi látjuk azt az angyalt és az angyal küldöttét, amit más népek nem látnak. Azonban a véget nem érő ütlegelésnek, kollektív szenvedésnek egyszer vége kell lennie. Lesz idő, mikor a bántalmazásokat jogosan megkérdőjelezhetjük, és a válasz is egyértelmű lesz: nem, nem volt értelme a rossz bánásmódnak…

Ezt az időt a messiás fogja elhozni, mikor is minden nép úgy, mint bilám szemei megnyílnak, és látni fogják kivel is állnak szemben és majd esedezni fognak a megtérésért („vissza akarok térni”).

Lefkovics Kornél

Hurrá, itt a gyász!

Vasárnap keződött az a háromhetes gyászidőszak, amely alatt a Jeruzsálemi Szentély pusztulására, és az azt követő száműzetésünkre emlkezünk. Érdemes lenne elgondolkodni egy percre azon, hogy milyen más lenne a történelmünk, ha a Szentély nem pusztul el, és mi Izraelben maradunk.

Nem, még nem járt le az egy perc.

Még mindig nem.

Na jó. Ez a 150%-os Trianon (a kétharmadnak másfélszerese az egész, ugyebár) úgy is felfogható,mint egy szörnyűséges kudarcsorozat kezdete. Ezt követték a keresztes háborúk, pogromok, vérvádak, Holocaust, stb.

A zsidók esküdt ellensége, Bálák, Moáb királya, felkérte a zsidókérdés korabeli szakértőjét, Bilámot, hogy oldja meg a problémát. A végén az átokból mégis áldás lett. Ehhez a transzformációhoz nyilván sok minden kellett, de egy tényezőt mégis kiemelnék a sok közül.

A király felkérésében a probléma leírása így kezdődött: „egy nép jött ki Egyiptomból, íme ellepik a föld színét.” (Bármilyen hasonlóság a közélet bármely jelenlegi szereplőjével semmiképp sem a véletlen műve.) Ehhez képest Bilám szájából már ez hangzik el (kétszer is, szinte szóról szóra megisméteve!) : „I-ten hozta ki őket Egyiptomból”.

A zsidó történelmet jobban megvizsgálva nem biztos, hogy kudarcsorozatot fogunk felfedezni. De ha ezt egy rabbi mondja, nem vennénk az állítást komolyan, ezért a Tóra szándékosan egy nemzsidó szájába adja ezt az észrevételt: a zsidó történelem arról tanúskodik, hogy valaki fentről irányítja az eseményeket-  „I-ten hozta ki őket Egyiptomból”.

A zsidó történelem valójában arról tanúskodik, hogy hihetetlen kihívások és nehézségek ellenére, a zsidó nép képes volt fennmaradni. Amikor az ókori bölcsek megszerkesztették azt az imát, amit naponta háromszor elmondunk, azzal kezdték, hogy I-tent hatalmasnak, hősiesnek, és félelmetesnek nevezték. Amikor mások azt kérdezték, hogy nevezhetik I-tent hatalmasnak és hősiesnek, miközben a kiválasztott nép annyi megpróbáltatáson megy keresztül,  azt felelték: épp ebben rejlik a hatalma, hogy annyi kihívás ellenére is tudja garantálni, hogy a zsidó népnek mindig lesz jövője.

De aki nem hisz a rabbiknak, talán hisz a történésznek:

„Anélkül, hogy a megpróbáltatások súlyát és visszavető szerepét kisebbítenénk, látnunk kell, hogy a zsidók ethnikai, vallási és kulturális közössége a megpróbáltatások ellnére nem szűnt meg, fenn tudott maradni, és helyreállította veszteségeit. (…) A Merneptah és III. Ramszesz fáraók felirataiban említett népek közül ma már csak Jiszráél/ Izrael eleven, a mai népek mind csak ennél később jelentek meg a történelemben. A zsidóság még a kétezer évnyi diaszpora-létet , az állam nélküli, más népek közé szétszórtságot is a maga javára tudta fordítani (…) A zsidó történelem, minden üldöztetés, szenvedés mellett is, sikertörténet, legfőbb elemei: a fennmaradás, a gazdasági és társadalmi sikerek története, Izrael állam létrejötte és virágzása.”

(Komoróczy Géza: A zsidók története Magyarországon, 26. old.)

I-ten hozta ki őket Egyiptomból…

Lőwy Gábor

Jobban kell figyelnünk a minket körülvevő világ jeleire!

Sokan ismerik Bil’am (Bálám) szamarának történetét. Most lehet, hogy furcsán hangzik, de nekünk, a mai korban irigyelnünk kell Bil’amot.

Miért: mert neki ott volt a szamár, amelynek a Teremtő megnyitotta a száját, és igy az idegen próféta megtudta, hogy a Teremtő mit akar tőle. Persze, korábban ia feltünhetett volna neki, hogy “valami nem akar összejönni”.

Nekünk ma nincsen szamarunk, igy neheztebb a dolgunk, mint Bil’amnak, és jobban kell figyelnünk a minket körülvevő világ jeleire, hogy lássuk: sikerülhet a tervünk, vagy nem.

Vasadi Péter  (Dov)

Vissza a tudástárba

PINCHÁSZ

Minden cselekedetünk legyen igaz!

“פִּינְחָס בֶּן אֶלְעָזָר בֶּן אַהֲרֹן הַכֹּהֵן” - “Pinchász ben Elázár ben Áháron HáKohén” – “Pinchász, Elázár fia, Áron pap fia…” /MIV/25:11 Pinchász/

A Tórában a hetiszakasz elején Pinchász neve kis “jud“-dal van írva, ami szokatlan és eltér a szöveg többi részétől.

Miért?

Egy magyarázat szerint a kis “jud” utal arra, hogy a gemátriáját (számértékét) ennek a betűnek is kicsinek kell tekinteni, vagyis az eredeti számértéke a judnak 10, de itt 1+0=1-nek kell tekinteni.

Ekkor Pinchász nevének gemátriája:

פִּינְחָס = pé+kicsi jud+nun+chet+számech=80+1+50+8+60=199

199 a gemátriája a צדקה (cedáká, jótékonyság, igazság) szónak is.

צדקה = cádi+dáled+kuf+hé=90+4+100+5=199

Ezzel teljesül Dávid király 106. zsoltárának 30-31. verse:

“ויעמד פינחס ויפלל ותעצר המגפה ותחשׁב לו לצדקה לדר ודר עד־עולם”

“Odaállt Pinchász és ítéletet tett és elállt a csapás, és betudatott az neki igazságul nemzedékről nemzedékre örökké.”

Így a kis judon keresztül azt tanuljuk, hogy minden cselekedetünk legyen igaz és az Ö-való nevének megszentelésével teljen.

Epilógus:

A Talmud Peá traktátusának végén megjegyzik a bölcsek, hogy az tekinthető szegény embernek (vagyis adományra/cedákára jogosan tart igényt), akinek bevétele nem haladja meg a 200 zuzt, vagyis maximum 199 zuz van neki, pont amennyi a cedáká számértéke.

Lefkovics Kornél

Izrael asszonyai

Bölcseink dicsérő szavakkal méltatják a zsidó asszonyokat. A nőknek köszönhetően szabadultak ki, Izrael fiai az egyiptomi rabszolgaságból, hiszen a nők nem voltak kishitűek, és akkor sem mondtak le a zsidó asszony elsődleges jogáról és kötelességéről, a gyermekszülésről, amikor az egyiptomiak a zsidó gyermekeket a Nílusba dobták.

A Midrás azt is elbeszéli, hogy az aranyborjú imádásában és annak elkészítésében sem vettek részt, sőt ellenszegültek, oly módon, hogy nem nem akarták odaadni ékszereiket.

A későbbiekben történt, kémek által okozott esetben sem vettek részt. A nők szerették az Ígéret Földjét, míg a férfiak állandóan zúgolódtak és vissza akartak menni Egyiptomba.

A felsorolt cselekedetek érdemében, a pusztasági nemzedék ( Dor hámidbár), kollektív halálbüntetése, nem vonatkozott az asszonyokra. A 20 éven felüli férfiak mind elpusztultak, a 40 éves vándorlás során, míg a nők bementek az Ígéret Földjére.

Balog Dániel

Miért éppen Józsua?

A vezetők több fajta módon jelölhetik ki utódaikat. Ismerjük a senioritás elvét, amikor a legidősebb férfi rokon lesz az utód, a primogenitúrát, amikor az elsőszülött fiú kerül a vezető pozícióba.

Mózes utódja viszont más elv alapján lett kijelölve a Teremtő által: az idoneitás, tehát az alkalmasság alapján. Látjuk, Józsué nem rokona Mózesnek, egyszerűen csak alkalmas a feladatra. Az Írás szerint: És mondta az Örökkévaló Mózesnek: “Vedd Józsuát, Nún fiát, a férfiút, kiben szellem van és tedd kezedet őrá”.

Honnan tudjuk, hogy Józsué alkalmas rá?

Olvassuk el újra a kémek történetét: Józsué mondta ezt (Kalebbel együtt), hogy be kell menni at Országba.

A Teremtő tudta, hogy kell egy új vezető a népnek, és ezzel a bölcs döntéssel megvédte Mózest attól a vádtól, hogy dinasztiát akar létrehozni – talált egy olyan vezetőt, aki minden szempontból a legmegfelelőbb volt Izrael számára.

Vasadi Péter  (Dov)

Amely által, az ember képes lesz jobb emberré válni!

Pinchász volt, aki látván I-ten nevét meggyalázva, Izrael létét veszélyeztetve, fegyvert ragadott és hősies elszántsággal leszúrta  a vétkes fejedelmet és a midjanita nőt!

“És szólt az Ö- való Mózeshez, mondván: Pinhász, Áron pap fiának, Eleázárnak fia, elfordította haragomat Izrael fiairól, midőn buzgalommal buzgólkodott érettem KÖZÖTTÜK, hogy nem semmisítettem meg Izrael fiait haragomban.” ( Pinhász, XXV:10)

Miért van írva hogy közöttünk?

Jelezvén,  hogy Pinhász volt, aki végrehajtotta az ítéletet, de mindenki aki ott volt, tudta , “közöttük” , hogy meg kéne tennie az ítéletet, de mégsem voltak rá képesek, csak Pinchász volt egyedül közöttük, aki képes volt végrehajtani a tettet. Amikor Pinhász végrehajtotta a tettet, mindenki számára világossá vált hogy ez volt az ítélet.

Mi ebből az üzenet számunkra?

Minden zsidó embernek a belső akarata az jó, legbelül van egy belső pont, akármit és akárhogy, az ember bűnözik, az mindig tiszta marad, kívülről, mintha egy ember felvesz piszkos ruhákat,-  azok a rétegek rajta vannak és azok elválasztanak- , de van belül egy pont, ha ahhoz a ponthoz valaki el tud jutni, az egy tiszta pont, mely által az ember képes lesz tisztulni, jobb emberré válni!

Zév Paskesz

Menjetek, gyerekek, hallgassatok rám!

„(Rendeljen az Örökkévaló, minden test szellemének Istene, férfiút a község fölé,) aki kivonuljon előttük és aki bemenjen előttük, aki kivezesse őket és aki bevezesse őket, hogy ne legyen az Örökkévaló községe, mint juhok, melyeknek nincs pásztoruk.” (Mózes IV/27:16-17 Pinchász hetiszakasz)
„אֲשֶׁר יֵצֵא לִפְנֵיהֶם וַאֲשֶׁר יָבֹא לִפְנֵיהֶם וַאֲשֶׁר יוֹצִיאֵם וַאֲשֶׁר יְבִיאֵם וְלֹא תִהְיֶה עֲדַת יְ־הֹוָ־ה כַּצֹּאן אֲשֶׁר אֵין לָהֶם רֹעֶה”

„Áser jécé lifnéjhem vááser jávo lifnéjhem vááser jociém vááser jöviém völo tihje ádát HáSem kácon áser éjn láhem roe”

A Pinchász hetiszakaszban található fenti pószukot próbáljuk meg megérteni és ehhez segítségül hívjuk Or HáChájimot, rabbi Chájim ben Áttár értelmezését. A mondat mind eredeti verziójában mind fordításaiban is igen zavaró a megértését illetően. Miért kell az ismétlés és az ellentmondás eszközéhez nyúlnia a Tórának és mit tanulhatunk belőle?

A megértésben főleg ez a rész okoz nehézséget: „kimenjen és bemenjen előttük, kivezesse és bevezesse őket”

Dávid király ezt mondja 34. zsoltárának 11.-es pószukjában:
„לכו בנים שמעו לי” – „Löchu bánim simöu li” – „Menjetek, gyerekek, hallgassatok rám”
Ha az ember azt akarja, hogy valaki hallgassa meg amit mond neki, akkor inkább azt mondaná neki, hogy jöjjön ide, nem pedig azt, hogy menjen el és úgy hallgasson rá. Bizonyosan Dávid Király üzenni akar nekünk itt valami fontosat.

Mikor egy rabbi beszédet mond, tanítást közöl, vagy csak az olvasó vagy hallgató tanul valamit akkor az elhangzottak vagy olvasott témák meghallgatásra találhatnak benne és úgy érezheti megértette a tanítás lényegét. Azonban ez legtöbbször (tisztelet a kivételnek) csak arra a pillantra vagy szűk időintervallumra vonatkozik amikor ez megtörténik vele. Mihelyst elhagyja a tanítás helyét és időben távolodik tőle, arányosan úgy növekszik az elfeledés, elfelejtés és csökken a viselkedés megváltozásra, tulajdonságaink jobbá tételére szánt szándék is. Ezért írja Dávid király, hogy „löchu – menjetek”. Ezzel azt tanítja, hogy miután az ember egy tanítás után van, akár rabbitól, akár baráttól, akár önszántából szerezte azt meg, miután attól már térben és időben „elment”, a tanítást vigye magával, ne feledje azt el, hanem annak fényében járjon, gondolkodjon és cselekedjen (és ezt alkalomadtán ossza is meg társaival).

Így a Tóra idézetünkben arról beszél, hogy olyan vezetőt kér Mózes, hogy válasszon ki az Ö-való helyette, akinek szavára azután is fognak hallgatni követői miután már ő nem lesz (ez volt Jehosua bin Nun). A „kivezesse, bevezesse” részek tehát úgy érthetők, hogy olyan nyomatékos vezetőt kell választani, akinek szavára úgy a jelenben mind a jövőben adunk és követjük azt.

Az Ö-való szava pedig ilyen!

Lefkovics Kornél

A legfontosabb elv!

Csörög az ébresztőóra, már megint kelni kell, templomba menni, dávenolni, de nem akaródzik. Az az igazság, hogy olyan fáradt vagy, hogy úgysem fogsz tudni rendesen imádkozni. Legfeljebb elmondod a szavakat, és közben üveges tekintettel nézel ki a még mindig alvó önmagadból. Akkor meg minek? Van ennek értelme? Inkább könyveljük el, hogy a mai nap nem alkalmas, és próbálkozzunk újra holnap.

Az ókori bölcsek azon tanakodtak, hogy melyik a legfontosabb elv, ami a zsidó vallást meghatározza? Egyikük úgy vélte, a legfontosabb, hogy „szeresd a társadat, mint önmagadat”. (A „felebarátod” kifejezést most kihagyjuk azokra való tekintettel, akik ebből a cikkből próbálnak magyarul megtanulni. Asztalfoglalás négy főre, nekem meg a három felebarátomnak. Nem gond, máris hívom a fele-mentőket.)

Egy másik bölcs szerint a legfontosabb elv ebben a hetiszakaszban található: „egy bárányt mutass be áldozatként reggel, a másodikat pedig mutasd be délután.” Ez egy nagyon fontos és releváns elv annak ellenére, hogy manapság nem nagyon ismerek olyan vallásos zsidót, akinek bármi köze lenne a bárányokhoz.

A jeruzsálemi Szentély idején minden nap be kellett mutatni egy áldozatot. Pontosan ugyanazt az áldozatot kellett bemutatni minden egyes nap reggel és délután. Az áldozatok nem I-ten igényeit hivatottak kielégíteni: „ha éhes vagyok, nem fogok neked szólni”, „minek nekem a sok áldozatotok”. A Tóra törvényei minket tanítanak, ebben az esetben pedig azt tanítják, hogy az állandóság, a következetesség sokszor fontosabb a minőségnél.

A zsidó vallás meglehetősen sokat követel tőlünk. Nincs szünnap, nem lehet „csak most az egyszer” tréflit enni, csak egyetlen egy szombatot kihagyni. Ilyen igénybevétel mellett természetes a fásultság érzése. Emiatt nem kell szégyelnünk magunkat, vagy úgy éreznünk, hogy így nem ér semmit, amit teszünk. Épp ellenkezőleg: I-ten számára épp attól számít értékesebbnek a cselekedetünk, mert annak ellenére tesszük, hogy nincs hozzá kedvünk. A rendszerességben, a következetességben az az üzenet rejlik, hogy amit teszünk, azt meggyőződésből tesszük, nem azért, mert épp úgy tartja kedvünk.

Most pedig mennem kell, béget a felebárányom.

Lőwy Gábor

MÁTOT

Igyekezzünk vigyázni arra, mit mondunk!

“אִישׁ כִּי יִדֹּר נֶדֶר לַי־הֹוָ־ה אוֹ הִשָּׁבַע שְׁבֻעָה לֶאְסֹר אִסָּר עַל נַפְשׁוֹ לֹא יַחֵל דְּבָרוֹ כְּכָל הַיֹּצֵא מִפִּיו יַעֲשֶׂה”

“Is ki jidor neder láSém o hisává svuá leszor iszár ál náfso lo jáchél dváro kchál hájocé mipiv jáásze”

“Ha valaki fogadalmat tesz az Ö-valónak, vagy esküt tesz, hogy megkösse magát megszorítással, meg ne szegje szavát, mind aszerint amint kijön szájából, cselekedjék.” (MIV/30:3 Mátot)

A zsidó vallás egyik szokása, hogy Ros Hásáná (Zsidó Új Év) előtti napon התרת נדרים -ot (Hátárát Nedárim-ot), vagyis Fogadalmak feloldása című szöveget mondunk el. Ebben lehetőség van az elmúlt évben tett személyes fogadalmaink, esküink és elkötelezettségeink feloldására. Fontos hangsúlyozni, hogy itt az Ö-valóval szemben tett fogadalmakról van szó, más embereknek tett eskü ily módon nem oldható fel, azt csak személyesen lehet intézni.

Mátot heti szakaszunkban találunk erre utalást:

“…לֹא יַחֵל דְּבָרוֹ כְּכָל…” – “…meg ne szegje szavát…”

A pószukban (mondatban) ezen négy egymást követő szónak az utolsó betűit véve megkapjuk אלול (Elul) hónapot. Ez jelzi, hogy Elul hónapban kell foglalkozni az eskükkel és fogadalmakkal. S mivel az utolsó betűkről van szó, így utal nekünk Elul hónap végére, az utolsó napra, ami pont az Új Év előtti nap amikor mondjuk a Hátárát Nedárim-ot!

Látjuk, hogy a Tóra mily nagy hangsúlyt fektet a beszéd fontosságára. A kimondott szónak óriási (teremtő) ereje van, így igyekezzünk vigyázni arra mit mondunk, milyen fogadalmakat teszünk és hogy azok szerint is cselekedjünk, így elkerülhető a ránk kiszabott szigorú ítélet és helyette áldás lesz a jutalmunk, ami Ros Hásáná közeledtével igencsak időszerű!

Lefkovics Kornél

A világ előtt is tisztázva álljunk!

“És mondta nekik Mózes: Ha megteszitek ezt a dolgot, ha kivonultok fölfegyverkezve az Örökkévaló előtt háborúba,és átvonul közületek minden fegyveres a Jordánon az Örökkévaló előtt, amíg elűzi az ő ellenségeit maga elől és meg lesz hódítva az ország az Örökkévaló előtt, és azután tértek vissza, akkor fel lesztek mentve az Örökkévaló és Izrael által; ez az ország pedig legyen nektek örökségetek az Örökkévaló színe előtt. “

Innen tanulhatjuk:

Nem elég, ha az Ö- való előtt vagyunk tisztázva, hanem kell, hogy a világ előtt is szeplőtlenül álljunk, ezért kerülni kell még annak a látszatát is, hogy a tisztesség és a becsületesség fogalmával ellenkező dolgot tegyünk.

Élt egy család Jeruzsálemben, melyet Bész- Gorminek hívtak. Ők készítették a Szentély számára a szemlélő kenyereket és ezen okból családjukban nem használtak fehér kenyeret saját élvezetükre, nehogy a világ azt higyje, hogy a szemlélő kenyérhez szükséges lisztből használnak saját céljaikra, pedig gazdag család volt és módjában állt volna fehér kenyeret enni, de mivel a gyanúnak nem akartak alapot adni, mindig barna kenyeret fogyasztottak otthonukban.

Egy másik család, melyet Bész Avtinasának hívtak, készítette a füstölőszereket a Szentély számára, ezen okból, ha a család leány tagja férjhez ment, nem használt illatszert, nehogy azzal gyanúsítsák, hogy a Szentély számára készült illatszerből használ magáncélra.

Balog Dániel

A gazdagság, mely nem az Ö- valótól ered, előbb- utóbb elvész!

Reuben és Gad fiai jobban szerették vagyonukat, mint családjaikat, mivel azt mondották: ››Juhaklokat akarunk építeni nyájainknak és városokat gyermekeinknek‹‹. Mózes megharagudott rájuk és mondta: ››Vajon testvéreitek menjenek- e háborúba, ti pedig itt maradjatok?‹‹

Bölcseink mondották: A vagyon, a gazdagság, mely nem az Ö- valótól ered, nem állandó, at előbb- utóbb elvész.

Nincs igaztalanabb, mint aki a pénz után eseng, mert az ilyen ember  a földi javakért, még lelkét is áruba bocsájtja.

Három főadománnyal gazdagította I-ten az embereket: Gazdagsággal, bölcsességgel és testi erővel.

Két nagyon gazdag ember létezett a földön: egy izraelita és egy pogány. Korách Izrael népéből és Hámán a pogányok közül, és éppen a bőség, okozta bukásukat.

Két bölcs létezett: Bileám a pogány hitűek közül és Achitofel Izrael népéből, de mivel bölcsességükkel visszaéltek és azt az Ö- való ellen használták, elpusztultak.

Két hatalmas erejű ember létezett: Simson és a filiszteusok közül Góliát, mindkettőjüknek szomorú vége lett, mivel erejüket nem használták fel pozitív dolgokra.

Reuben és Gad fiai is vagyonuk miatt, kivonni akarták magukat kötelességük alól, hogy Izrael többi tagjával együtt harcoljanak Kánaán országának elfoglalásáért. Ezért az Ö-való megbüntette őket, oly módon, hogy városaik elpusztultak.

Balog Dániel

Itt az új “Csinálj magadnak saját vallást” alkalmazás!

Mennyire lehet személyes élmény egy olyan vallás törvényeit gyakorolni, amely mindenkinek ugyanazt teszi kötelezővé? Hogy érezhetem, hogy nekem különleges kapcsolatom van I-tennel, ha pont ugyanazt teszem, mint bármelyik másik zsidó?

Erre a kérdésre nincs válasz. Illetve a válasz az: sehogy. Köszönjük fegyelmüket, viszontlátásra.

Nem, nem, itt nem lehet vége. De mégis, hogy lehet a vallás egyéni, ha egyszer mindent meghatároz?

Hetiszakaszunk elején találkozunk a fogadalom feloldásának módszereivel. Ha valaki tesz egy fogadalmat, és később olyan információhoz jut, amelynek birtokában biztosan nem tett volna fogadalmat, egy bíróság feloldhatja a kötelezettség alól.

A követekző példa egy asszonyra vonatkozik, aki olyan fogadalmat tesz, amely rossz hatással lehet a házastársi kapcsolatra. Ilyen esetben a férjnek 24 óra áll rendelkezésére (másik vélemény szerint csak az adott nap, napnyugtáig), hogy kifejezze a fogadalom iránti nemtetszését, és ezzel semmissé tegye a fogadalmat. Ehhez még a Tóra hozzátold néhány szót: “… és I-ten bocsásson meg neki [a feleségnek].”

Tulajdonképpen miért is kellene megbocsátani a feleségnek? Mi az ő bűne? Ha megszegi a fogadalmát, azt helyesen teszi, hisz a férje semmissé tette azt. A “bűn” amiért I-ten megbocsát nem más, mint a fogadalom hiánya. Természetes, hogy I-ten megbocsát érte, hiszen a feleség nem tehet róla, hogy a férje semmissé tette a fogadalmat. De a hiány ettől még ott van.

Amit a cikk elején állítottunk, igaz: az ember nem érezheti, hogy személyes kapcsolata van I-tennel, ha épp azt teszi, mint bárki más. Ennek ellenére I-ten elvárja tőlünk, hogy egyéni viszonyunk legyen vele. Ezt pedig úgy tehetjük, hogy ki-ki a saját személyiségének megfelelően magára vállalhat olyan szokásokat, amelyek számára különlegessé teszik a vallásos életet.

Ha egy ember csak annyit tart, mint amennyit az előírások szerint muszáj, az valójában kötelességként tekint a vallására, nem pedig társkapcsolatként. A Tóra törvényei általános érvényűek, mert I-ten csak azokat a törvényeket válogatta ki, amelyeket mindenki egyaránt be tud tartani. De ezenfelül mindannyian tudjuk I-tent szolgálni a magunk módján. Mindenkinek van valamilyen eszköze, amivel többet tud tenni másoknál: van aki az intellektusával, van aki a mások iránt tanúsított empátiájával, van aki kedvező anyagi helyzete által, kreativitásával, zenei képzettségével, türelmével, vagy éppen humorával tűnik ki.

I-tennek nincs kiválasztott embere, csak kiválasztott népe. A nép pedig egymástól eltérő adottságú emberek közössége. A Tóra törvényei mindannyiunkra vonatkoznak. De mi, mint nép és közösség csak akkor teszünk eleget a kiválasztottsággal járó felelősségünknek, ha ezenfelül mindannyian a magunk egyéni módján is szolgáljuk a Teremtőt.

Lőwy Gábor

Vissza a tudástárba

MASZÉ

Ma is száműzetésben, gálutban élünk. De mikor lesz ennek vége?

“Ezek Izráel fiainak vándorlásai, ahogy kivonultak Egyiptom országából seregeik szerint Mózes és Áron vezetésével” /MIV/33:1 Mászéj – מסעי/

“אֵלֶּה מַסְעֵי בְנֵי יִשְׂרָאֵל אֲשֶׁר יָצְאוּ מֵאֶרֶץ מִצְרַיִם לְצִבְאֹתָם בְּיַד מֹשֶׁה וְאַהֲרֹן”

“Éle mászéj vnéj Jiszróél áser jáci méerec Micrájim löcivotám böjád Mose veÁháron”

אֵלֶּה מַסְעֵי בְנֵי יִשְׂרָאֵל

Bölcseink magyarázzák, hogy ha vesszük az első négy szó első betűjét, utalást találunk a zsidó népet történelme során érő száműzetésekre (gálutokra).

Időrendi sorrendben véve:

מ – mem – מצרים – Micrájim – Egyiptom

ב – bét - בבל – Bável – Babilónia

י – jud – יון- Jáván - Görögök

א – álef - אדום – Edom – Edomiták

Az egyiptomi száműzetés eltartott vagy 400 évig (más vélemény szerint 210) az egyiptomi kivonulásig amire Pészách ünnepe emlékeztet minket.

A babilóniai száműzetés az Első Szentély lerombolásával vette kezdetét (i.e. 586 Áv hó 9.) és eltartott 50-70 évig míg a zsidók egy része visszatérhetett Jeruzsálembe Ezra próféta vezetésével és felépíthették a Második Szentélyt.

I.e. 3. századtól kezdve Nagy Sándor színre lépésétől elindult egy hellenizációs folyamat a zsidóságon belül is, így a vallásukhoz hű maradt zsidókat Alexandriába száműzték. A vallásos zsidóságot a Hasmoneus Dinasztia vezette egészen i.e. 63-ig.

I.e. 63-tól a Rómaiak vették át a hatalmat Izrael irányítása felett és innentől számítjuk a negyedik és egyben utolsó száműzetést (Edom).  Bár a római birodalom uralma megszűnt i.u. 324-ben Izrael felett, az Edomita száműzetés még mindig tart a mai napig. Az edomiták Ézsau (Jákob ikertestvére) leszármazottai és ma a szabadelvű modern-nyugati társadalom a képviselője.

Tehát ma is száműzetésben, gálutban élünk. De mikor lesz ennek vége?

A Talmud mondja, hogy az Első Szentély a 3 fő bűn elkövetése miatt rombolódott le (bálványimádás, gyilkosság, tiltott nemi kapcsolatok). Mivel a zsidók akkor ezekre a bűnökre igaz megtérést tanúsítottak (tsuvát csináltak), így az Ö-való megengedte a Második Szentély felépítését. I.u 70-ben a rómaiak lerombolták a Második Szentélyt, ugyanis ekkor a zsidók a שינת חינם - szinát chinám, az ok nélküli gyűlölködés igen súlyos bűnébe estek, s mivel a mai napig nem épült fel a Harmadik Szentély, ezfigyelmeztetés számunkra, hogy még mindig ebben a bűnben vagyunk kollektíve.

A Tóra mostani szakaszában (Mászéj) tesz említést Áron háKohén (Mózes bátyja) erre a napra eső földi távozásáról. A Pirkéj Ávot (Atyák bölcs tanításai 1:12) mondja: “Hillél szokta mondani: Légy Áron tanítványai közül való; szeresd a békét és törekedj a békére, szeresd az embereket és hozd közelebb őket a Tórához!”

Nincs is ennél szebb üzenet és amennyiben ehhez tartjuk magunkat, kitartással tán megkönyörül rajtunk az Ö-való és végre felépülhet a Harmadik Szentély bimhérá véjáméjnu (hamarosan napjainkban)!

Lefkovics Kornél

De miért említi az írás a napot, amelyen Áhron meghalt?

›› És fölment Áhron, a pap Hor hegyére az Ö- való parancsára és meghalt ott a negyvenedik évben, hogy kivonultak Izrael fiai Egyiptom országából az ötödik hónapban, a hónap elsején. ‹‹

Ez Áv hó elsején volt. De miért említi az írás a napot, amelyen Áhron meghalt, amit az ősapák halálánál nem említ?

Mivel, a Kanaáni belátta, hogy  ebben a  hónapban Izraelt sok baj, szerencsétlenség, üldözés, viszontagság fogja érni és Áhron halálával a felhőoszlop távozott Izraeltől, ezért bátorkodott Izraelt megtámadni. Ez az, amit az írás mond ›› Kanaáni meghallotta ‹‹ , hogy Áv hónapban meghalt Áhron, ezért jött és megtámadta  Izraelt!

Balog Dániel

A menedékváros!

“Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Midőn átvonultok a Jordánon Kánaán országába, akkor rendeljetek magatoknak városokat, menedékvárosok legyenek nektek, hogy oda meneküljön a gyilkos, aki agyonüt valakit tévedésből; hogy legyenek nektek e városok menedékül a vérbosszú rokon elől, hogy meg ne haljon a gyilkos, míg nem áll a község előtt ítélet végett.” (Móz 4, 35/10.-12)

A menedékvárosban az illető bíróság elé kerül, meg tudja védeni magát, kereshet enyhítő körülményt. Azt se felejtsük el, hogy az áldozat rokonsága, ha bosszúból megöli a bűnöst, akkor szintén a gyilkosság bűnébe esik.

Majd a hetiszakasz további részében is látszik, hogy különbség tétetik akaratlan és szándékos emberölés között.

Vasadi Péter (Dov)

A menedékváros héberül: Ir Miklát – עיר מקלט

A 6 menedékváros felé ami ki lett jelölve a Jordán-folyó mindkét partján (3-3) az utakon tábla jelzések voltak felállítva ezzel a szöveggel: Miklát Miklát – מקלט מקלט

Miért szerepelt duplán a menedék szó?

A szó gemátriája:

מקלט = mem+kuf+lámed+tet=40+100+3​0+9=179
מקלט מקלט = kétszer 179=358
358 a Messiás (Mesiách) számértéke is:
משיח = mem+sin+jud+chet=40+300+10​+8=358

Az igazi menedéket, ahol senki sem zavarhatja meg szolgálatunkat a Messiás fogja elhozni!

Lefkovics Kornél

Vissza a tudástárba