“Három dolgon áll a világ, a Tórán, az I-ten- szolgálaton és a szeretet gyakorlásán.”
Az I-tentörvény szellemében élni hivatott emberi társadalom alappillérei:
1) a Tóra melynek magas erkölcsi tartalma nélkül a szellemiség csak a földi célkitűzések szűk körében mozogna, hiányoznék belőle, az ami az embert a földi anyagiasság fölé emeli, a legmagasabb lénynek az Ö- valónak közelségébe hozza;
2) az I-tenszolgálat, a templomi áldozatkultusz és a helyébe lépett imakultusz nélkül nincs meg az állandó kapcsolat I-ten és az ember közt, – mindkettő az embernek I- nel való viszonylatában és
3) szeretet gyakorlása nélkül ( nem a szegényekkel való jótékonykodást értjük alatta, hanem az egész emberi társadalomra kiterjedő emberbaráti kötelességek összességét) hiányzik az emberiség együvé tartozásának, az emberi szolidaritásnak összefogó érzése, enélkül emberi társadalom nem állhatna meg.
Balog Dániel & Pirke Ávot: I. fej., 2.misna, Simon
“Legyen házad tárva-nyitva [mindenki előtt], legyenek a nincstelenek bejáratosak házadba, és ne csevegj sokat a nőkkel. Ezért mondták bölcseink, hogy mindenki, aki sokat fecseg a nőkkel, rosszat tesz magának, léhaságra adja a fejét, nem tanul Tórát, és a végén pokolra kerül.”
Nem elég, ha egy-egy kisebb- nagyobb pénzadománnyal rójuk le támogatásra szoruló embertársunk iránti kötelességünket, az igazi jótékonyság ennél sokkal többet követel tőlünk.
A rászoruló embert ültessük le a saját asztalunkhoz és semmiképpen ne éreztessük, hogy csak jótékonykodni akarunk vele. Hasonlóan, mint ahogyan nem tekintjük jótékonykodásnak, ha saját házunk népét látjuk el élelemmel és ruhával.
A másik tanítás: » ne fecsegj sokat a nőkkel«, semmiképpen nem jelenti azt, hogy a nőt ne kellene velünk egyenrangúnak tekinteni!
A szegények ellátásánál a nőnek, a feleségnek, a háziasszonynak még fontosabb szerep jut, mint nekünk férfiaknak:
Elsősorban tőle, az ő egyéniségétől, szeretetteljes jellemétől függ, hogyan fogja érezni magát a meghívott szegény ember a mi asztalunknál. A tanítás már csak azért sem jelentheti,a feleség bármiféle lekicsinylését.
Továbbá a fent használt szó » szicha «, fecsegést, udvarlást és enyelgést is jelent. A család és szexuális élet tisztaságára féltő gonddal ügyelő zsidó-vallás a férfi vallásos kötelességévé teszi, hogy a nőtől mindig távolságban maradjon.
A feleséggel kapcsolatban, természetesen nem ez a helyzet , de mások jelenlétében a házastársaknak is tartózkodniuk kell egymás iránti szeretetük külső kinyilvánításától. A jó ízléssel sem egyeztethető össze az, hogy a házastársak mások jelenlétében enyelegjenek egymással.
Balog Dániel & Pirke Ávot: I. fej., 5.misna, Joszé ben Jochanán
“Válassz magadnak mestert, és szerezz egy jó barátot, és minden embert a jó oldaláról ítélj meg!”
Az ember egy társas lény és nem a hegyekben magányosan élő remete. Arra ad útmutatást a fenti tanítás, hogy hogyan éljünk jól együtt: Legyen egy rabbid, mestered aki megmutatja neked a helyes utat, legyen barátod aki támogat téged az utadon, és vedd jó szívvel, hogy mások is vannak rajtad kívül, azon a bizonyos Tórai úton.
Yehoshua Rácz Rabbi& Pirke Ávot: I. fej., 6.misna, Jehosuá ben Práchjá
Szeresd a munkát és gyűlöld a basáskodást. Ne igyekezz a hatalom birtokosaival megismerkedni, barátkozni!
Nem azt mondja, hogy dolgozz, mert munka nélkül nem élhetsz meg, hanem hogy szeretettel és ne kötelességből, kényszerből végezd a mindennapi munkádat.
Ha vagyoni helyzeted, lehetővé tenné számodra, hogy ne dolgozz, és laza, semmitevő életet élj, ne élj ezzel a helyzettel, akkor is dolgozzál.
Ha megengedheted magadnak, hogy fényűző, hivalkodó életet élj, akkor is maradj meg szerénynek, ne hivalkodj vele, és ne hívd ki az irigységet magad ellen.
Na vágyódj magas rangra és társadalmi pozícióra, mert megfoszt egyéni szabadságodtól: az ebbe belecseppent embert rabszolgává, a saját maga rabszolgájává süllyeszti, mert annyi negatív kötelezettséget ró reá, hogy ezek teljesen elviszik a saját megszokott szabadabb életétől.
Arról nem is beszélve, hogy az új ranggal járó külsőségek, sokszor nevetségessé teszik, még a saját környezete előtt is. A rang elérése előtt minden vágya a pozíció elérése volt, a cél elérésével valósággal meggyűlölheti.
Megfigyelhetjük a galutban, hogy a zsidóságnál a vallásos érzés a ranggal és jóléttel fordított arányban nő, tisztelet a kivételnek.
Balog Dániel & Pirke Ávot: I. fej., 10.misna, Smájá
Aki egyáltalán nem tanul, annak nincs létjogosultsága!
Hillél szokta mondani: Aki mesterségesen növeli hírnevét, elveszti azt, aki nem gyarapítja tudományát, az valójában csökkenti, aki egyáltalán nem tanul, annak nincs létjogosultsága, míg aki a Tan koronáját önző célokra használja, az elvész!
Minél ismertebb valaki, annál, többet foglalkozik vele a nyilvánosság, annál több oldalról érkező kritikának van kitéve. A hírnévnek hajszolását, a szereplési viszketegséget , ellenszenv és gúny kísér és az illető a végén köznevetség tárgyává vállik.
Ha a diplomát szerzett ember, annak elnyerésével, nem fejleszti, képzi magát tovább és befejezettnek tekinti tanulmányait, sokkal rövidebb idő alatt felejt majd, mint tanult, míg azon veszi észre magát, hogy ismeretei egyre hézagosabbak lesznek.
Az ember elsősorban a szellemi életre nyert hivatást a földön. Aki tehát nem tanul és nem tölti meg szellemi életét a Tóra nemes tartalmával, nem méltó a fizikai életre sem, mely a szellemi élet lehetőségére adatott.
A Tóra koronája: a tudomány méltósága, a zsidó ember dísze. Tilos, önző egyéni érdekek kielégítésének (haszonszerzés, hírnévszerzés) céljából felhasználni!
Balog Dániel & Pirke Ávot: I. fej., 13.misna, Hillél
Ne beszéljünk, ne ígérjünk sokat, de annál többet cselekedjünk!
» Fő a Tóra-tanulás. Szólj keveset, és tégy sokat, és fogadj minden embert kedvesen! «
A polgári hivatás betöltése nem zárja ki, nem szabad, hogy kizárja a Tórával való állandó foglalkozást. Nem is létezik olyan hivatás, ami ezt kizárná.
Szabad óráinkat kell erre a célra felhasználnunk, de nem ötletszerűen, hanem rendszeresen, úgy, hogy naponként meghatározott időt szentelünk a Tóra tanulmányozására.
A második tanítás közismert erkölcsi szabály: ne beszéljünk, ne ígérjünk sokat, de annál többet cselekedjünk.
Végül, mint az egymásra utalt emberi társadalom tagjai, embertársaink iránti kötelességeinket ne fogjuk fel száraz, terhes kötelességként, hanem lelkes szeretettel teljesítsük őket, bármiért hozzánk forduló embertársunkat barátsággal fogadjuk és álljunk rendelkezésére.
Balog Dániel & Pirke Ávot: I. fej., 15.misna, Samáj