Mennyire lehet személyes élmény egy olyan vallás törvényeit gyakorolni, amely mindenkinek ugyanazt teszi kötelezővé? Hogy érezhetem, hogy nekem különleges kapcsolatom van I-tennel, ha pont ugyanazt teszem, mint bármelyik másik zsidó?
Erre a kérdésre nincs válasz. Illetve a válasz az: sehogy. Köszönjük fegyelmüket, viszontlátásra.
Nem, nem, itt nem lehet vége. De mégis, hogy lehet a vallás egyéni, ha egyszer mindent meghatároz?
Hetiszakaszunk elején találkozunk a fogadalom feloldásának módszereivel. Ha valaki tesz egy fogadalmat, és később olyan információhoz jut, amelynek birtokában biztosan nem tett volna fogadalmat, egy bíróság feloldhatja a kötelezettség alól.
A követekző példa egy asszonyra vonatkozik, aki olyan fogadalmat tesz, amely rossz hatással lehet a házastársi kapcsolatra. Ilyen esetben a férjnek 24 óra áll rendelkezésére (másik vélemény szerint csak az adott nap, napnyugtáig), hogy kifejezze a fogadalom iránti nemtetszését, és ezzel semmissé tegye a fogadalmat. Ehhez még a Tóra hozzátold néhány szót: “… és I-ten bocsásson meg neki [a feleségnek].”
Tulajdonképpen miért is kellene megbocsátani a feleségnek? Mi az ő bűne? Ha megszegi a fogadalmát, azt helyesen teszi, hisz a férje semmissé tette azt. A “bűn” amiért I-ten megbocsát nem más, mint a fogadalom hiánya. Természetes, hogy I-ten megbocsát érte, hiszen a feleség nem tehet róla, hogy a férje semmissé tette a fogadalmat. De a hiány ettől még ott van.
Amit a cikk elején állítottunk, igaz: az ember nem érezheti, hogy személyes kapcsolata van I-tennel, ha épp azt teszi, mint bárki más. Ennek ellenére I-ten elvárja tőlünk, hogy egyéni viszonyunk legyen vele. Ezt pedig úgy tehetjük, hogy ki-ki a saját személyiségének megfelelően magára vállalhat olyan szokásokat, amelyek számára különlegessé teszik a vallásos életet.
Ha egy ember csak annyit tart, mint amennyit az előírások szerint muszáj, az valójában kötelességként tekint a vallására, nem pedig társkapcsolatként. A Tóra törvényei általános érvényűek, mert I-ten csak azokat a törvényeket válogatta ki, amelyeket mindenki egyaránt be tud tartani. De ezenfelül mindannyian tudjuk I-tent szolgálni a magunk módján. Mindenkinek van valamilyen eszköze, amivel többet tud tenni másoknál: van aki az intellektusával, van aki a mások iránt tanúsított empátiájával, van aki kedvező anyagi helyzete által, kreativitásával, zenei képzettségével, türelmével, vagy éppen humorával tűnik ki.
I-tennek nincs kiválasztott embere, csak kiválasztott népe. A nép pedig egymástól eltérő adottságú emberek közössége. A Tóra törvényei mindannyiunkra vonatkoznak. De mi, mint nép és közösség csak akkor teszünk eleget a kiválasztottsággal járó felelősségünknek, ha ezenfelül mindannyian a magunk egyéni módján is szolgáljuk a Teremtőt.
Lőwy Gábor