Ki a bölcs?
Aki mindenkitől hajlandó tanulni! Alig van ember, aki egyetlen szakmánál többet tudna elsajátítani az élete folyamán. Azonban, annyi ága van a tudományoknak, hogy senki sem állíthatja, hogy ő már senkitől sem tanulhat újat!
Ki az igazi hős?
Aki képes a szenvedélyek, indulatok felett győzedelmeskedni. A lélek hősét nem a dicsőség és kitüntetés serkenti, hanem a jellem, mely nem a nyilvánosság elismerésére vágyik, ellenben a harci dicsőség, érdektől fűtött öncél is lehet, de a lelki erő, lemondást követel!
Ki a gazdag?
Aki elégedett, azzal amije van. Igazán jól, csak a saját becsületes munkánkkal megkeresett falat esik. Minél gazdagabb és hatalmasabb valaki, annál többet kíván, az abszolút boldogságot, csak a megelégedettség hozhatja az embernek.
Kit tisztelnek?
Másoknak, embertársainknak a megbecsülése: a saját magunk megbecsülése!
Balog Dániel & Pirke Ávot: IV. fej., 1. misna, Ben Zóma
Ne vess meg senkit, és ne nézz le semmit, mert nincs ember, akinek ne jönne el az ideje, és nincs dolog, aminek ne lenne helye!
A tanítás első fele önmagunk védelmére, előrelátásra tanít. Nem tudhatjuk, kinek mi a feladata ezen a világon, bárki felemelkedhet, és emlékezhet mindarra, amit elkövettek ellene. Pestiesen szólva: előzd meg a bajt, mert könnyebb, mint aztán begyógyítani a sebeket.
Érdekesebb ennél a misna második fele: miért fontos, fontos, hogy minden apró dologra, rovarokra vagy akár tárgyakra tekintettel legyünk? A hely szó héberül mókajm. E szó I.ten egyik neve, hiszen Ő a mindenütt jelenvaló.
Ezen olvasatban a misna arra tanít, hogy a világon mindennek megvan a maga rendeltetése, minden I.ten műve és alkotása, s a legapróbb dolgokon keresztül I.ten jelenik meg szemünk előtt.
Dr. Frölich Róbert főrabbi& Pirke Ávot IV. fej.,3. misna, Ben Ázzáj
“Legyen számodra tanítványod becsülete olyan, mint a magadé, tanulótársad becsülete olyan, mint mesteredé, míg mestered tekintélye legyen olyan a szemedben, mint I- ten fensége!”
A tanítás lényege, az hogy senkivel szemben, nem érezhetjük magunkat feljogosítva arra, hogy vele lenézően bánjunk, vagy éreztessük azt, hogy bennünket a tisztelet megillet tőle.
A tanító és a tanítvány közti viszonyon kezdi, mint, amely a legalkalmasabb arra, hogy erről a kötelességünkről megfeledkezzünk, azt akarván vele kifejezésre juttatni, hogy a velünk kevésbé alárendelt viszonyban állókkal szemben még kevésbé szabad ilyesmit elkövetnünk.
Azért, hogy a minden embert megillető emberi méltóságot még magasabbra emelje, az embertársunkkal szemben elkövetett sértést egyenesen az I- ten ellen elkövetettel állítja egy sorba.
Balog Dániel & Pirke Ávot: IV. fej., 12.misna, Elázár ben Sámuá