A negyvenéves pusztai vándorlás vége felé járunk, már-már elérkeznénk az ígéret földjére, amikor elfogy a víz. Az emberek panaszkodnak, Mózes pedig I-ten utasítására vizet fakaszt a sziklából. És itt következik a lehető legmeglepőbb fordulat: I-ten közli Mózessel, hogy mivel ők (Mózes és Áron) nem szentelték meg az Ő nevét, ezért egyikük sem léphet be a Szentföldre.
Mi történt itt egész pontosan? Mit vétett ez a két kiváló vezér, akik negyven éve vezetik a zsidó népet, elviselve azok folyamatos panaszkodását? Ha az ember jól megvizsgálja a szöveget, nehéz olyan kifogást találnia, amely indokolná ezt a szigorú büntetést. Gondoljuk csak el, a Szentföldre való bevonulás egy olyan álom volt, amely Mózest mindvégig vezette. Attól a perctől kezdve, hogy őt I-ten negyven évvel ezelőtt felkérte, hogy hozza ki a zsidókat Egyiptomból, mindvégig ez volt a vágya: hogy beléphessen az ősöknek ígért földre. Mit vétett hát?
A 15. századi zseniális tóramagyarázót, don Jicchák Ábárbánelt annyira foglalkoztatta ez a probléma, hogy úgy látta, a választ máshol kell keresni. Szerinte Áron azért nem léphet be a Szentföldre, mert segített az aranyborjút elkészíteni. Mózes pedig azért nem mehet be Izraelbe, mert ő küldte el a kémeket Izraelbe, akiknek a hamis jelentése negyven évnyi vándorlásra kárhoztatta a zsidó népet, valamint arra, hogy aki akkor elmúlt húsz éves, az meghalt a pusztai vándorlás során.
De mi köze ennek a vízfakasztás történetéhez? Tulajdonképpen semmi. I-ten nem akarta Áront az aranyborjúval, Mózest pedig a kémek hazug jelentésével összefüggésbe hozni, mert a bálványimádók és a kémek bűnét nem lehet összehasonlítani azzal az apró hibával, amit ez a két fantasztikus vezér vétett. Ezért I-ten addig várt, míg nem adódott valami apró hiba, amire rá lehetett fogni, hogy amiatt bünteti meg Mózest és Áront.
Mi volt hát az igazi hiba? Elszámították magukat. Nem mérték fel, hogy a cselekedetüknek milyen következményei lehetnek. Nem látták előre, hogy az ő döntéseik nyomán a rájuk bízott zsidó nép milyen komoly bűnt követhet el.
Sokszor nem vagyunk tisztában vele, hogy a döntéseinknek milyen következményei lehetnek a körülöttünk élőkre, legyenek azok gyerekek- esetleg saját gyerekeink- vagy akár felnőttek. Amikor Sámuel próféta szembesítette Saul királyt egy komoly hibájával, többek közt azt mondta neki: még ha kicsinek is tűnsz a saját szemedben, mégis Izrael törzseinek feje vagy, és I-ten felkent téged Izrael királyává.
Mi nem vagyunk királyok, de ne higgyük, hogy olyan kicsik lennénk, hogy a döntéseinknek ne lenne messzemenő hatása.
Lőwy Gábor
Korábbi híreink