Ebben a szidrában olvasunk – többek között – Izrael nagy bűnéről, az Aranyborjúról. A történet ismert, viszont hadd világítsak rá egy kevéssé ismert mozzanatra, hogyan védi meg Mózes Izrael népét.
Az Örökkévaló haragra gerjed, és azt mondja: ›› Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen el haragom ellenük, és töröljem el őket: Téged azonban nagy néppé teszlek. ‹‹ (Mó2 32/10)
Mózes, aki tisztában van a bűnnel, amit Izrael elkövetett, védeni kezdi a népet, mint egy ügyvéd:
›› Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomnak földéről? Miért mondanák az egyiptomiak, mondván: Vesztükre vitte ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörülje őket a föld színéről? ….
Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről a te szolgáidról, kiknek megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké. ‹‹ (Mó2 32/11-13)
Az Örökkévaló nem bünteti kollektíven a népet, viszont Mózes kirtatja a nép közül a bűnösöket.
Ezekből a sorokból megint Mózes nagyszerűségéről tanulunk, hiszen még a Teremtőnek is meri jelezni, hogy a teljesen jogos büntetés kiszabása előtt figyelembe kell venni a körülményeket és a korábban megígérteket; de ekkora nagy bűn nem maradhat megtorolatlan.
Vasadi Péter (Dov)
Korábbi híreink