Miután Jákob megküzdött az angyallal, az új nevet adott neki: Jiszráél (Izrael). “A neved mostantól nem Jákob, hanem Jiszráél, mert küzdöttél Istennel és emberrel, és győztél.” Az eredeti héber szövegben a “küzdöttél”, úgy hangzik, hogy “száritá”, a “Jiszráel” név pedig ebből származik.
Ebben csak az a furcsa, hogy ha az ember küzdött, és győzött, a nevét inkább a győzelemből kéne, hogy kapja. Amire büszkék vagyunk, az a győzelem, nem pedig a küzdelem.
Ebből a névadásból viszont azt tanuljuk, hogy a “Jiszráel”, vagyis a “zsidó” név kiérdemlője az, aki küzd, rossz ösztönei ellen, negatív hatások ellen. A küzdelem a lényeg, annak irányába kell erőfeszítéseket tennünk, mert azáltal erősödünk, fejlődünk.
Hogy győzünk-e, az már mondhatni mellékes. Ha Isten akarja igen, ha nem, nem. A mi dolgunk a saját küzdelmeink megvívása. Aki nem hagyja el magát, aki erőfeszítéseket tesz a negatív tulajdonságai letörése felé, az megérdemli a Jiszráél nevet.
Sárosi Gábor