Mózes második könyvének utolsó hetiszakaszához értünk I-ten segítségével, ahol Mózes felállította a sivatagi Szentélyt – a Miskánt – az egyiptomi kivonulást követően majd egy év múlva az első hónap első napján vagyis Niszán hónap elsején.
„Ez a Miskánnak az elszámolása” – „אֵלֶּה פְקוּדֵי הַמִּשְׁכָּן” – „Éle pkudéj háMiskán” (Mózes 2/38:21 Pkudéj hetiszakasz)
De mit is tanít nekünk a Miskán szó maga? Hogyan alkalmazzuk saját életünkre?
A héber Miskán egy mozaikszó, nevének kezdőbetűiből négy másik szót kapunk, amik feltétlenül szükségesek evilági életünk során.
משכּן = mem + sin + káf + nun
1. מ = mem à מטה = mitá = ágy
2. ש = sin à שלחן = sulchán = asztal
3. כּ = káf à כּסא = kiszé = szék
4. נ = nun àנר = nér = gyertya
Az ágy az a hely ahol testünk megpihen és erőt gyűjt a másnapi I-tenszolgálatra. Az asztal az a terület ahol ételeinkre mondjuk az áldást és az étkezés utáni áldást is, továbbá az asztal körül hangzanak el a legtöbb Tóramagyarázatok. A szék segít az előzőek véghezvitelében, továbbá a szék négy lába jelképezi a stabilizációt és hogy az Ö-való négybetűs szent nevén áll a világ létezése. A gyertya utal a sábeszi, hanukkai és ünnepi gyertyákra, továbbá fényt és spiritualitást ad nekünk ezen a világon.
Az újonnan kapott négy szónak az utolsó betűi pedig: álef + héj + rés + nun = אהרן = Áháron (Áron)
Áron, Mózes bátyja és szószólója volt, az első kohén főpap, az egész zsidó nép közül a legszentebb ember, ő mehetett be egy évben egyszer, Jom Kippurkor a Szentek Szentjébe és képviselhette közvetlenül az egész zsidó népet az Ö-való felé.
Látjuk, hogy a Miskán, ha bár fizikai formában ma már nem létezik, már nevének mélyebb jelentése is közelebb hoz minket az Ö-valóhoz, ami alapvetően a legfontosabb dolog(nak kéne lennie) minden zsidó számára!
Lefkovics Kornél