Amikor Jákob megáldotta a gyerekeit, Jisszáchár elsőre elég nehezen érthető áldásban részesült: “Látta a nyugalmat, hogy az jó…és nekifeszítette a vállát, és kemény munkássá vált”
Ha látta a nyugalmat, hogy jó, akkor azt várnánk, hogy ennek következtében nem kemény munkássá válik, hanem pont hogy laza életművésszé. Mit jelent az, hogy a nyugalmat látva és értékelve keményen kezdett dolgozni?
Rabbi Jerucham Levovitz úgy magyarázza, hogy Jisszáchár látta és értékelte a nyugalmat, a lelki békét, és azt is pontosan tudta, hogy hogyan lehet azt elérni. Nem a tengerparton koktélt iszogatva, hanem kemény munkával, összpontosítással. Hiszen csakis az jut el a lelki béke állapotába, aki látja, hogy erőfeszítéseinek van értelme, hogy elért valamit. Ehhez pedig dolgozni kell. Jisszáchár esetében a munka a kemény összpontosítást igénylő Tóra-tanulás. A tanulás általi fejlődés öröme pedig a legnagyobb lelki béke, amit az ember megtapasztalhat.
Sárosi Gábor