Az átkok kollektív, nem egyéni jellegűek. Mind feltételesek, arra az esetre, ha teljesen elszakad a zsidó nép a Tóra törvényeitől. Ez azonban sohasem történt meg az egész néppel.
Sajnos, ebben a hetiszakaszban ( Ki Távó), felsorolt bajok szószerint bekövetkeztek a múltban. Hogy, mégis túlélte a zsidóság az I-teni büntetést, azt annak a ténynek köszönhető, hogy mindig voltak köztük igaz emberek.
›› Tapogatózni fogsz délbe, mint a vak tapogat a sötétben‹‹
Rabbi Jószé mondta: Mindig bántott, hogy hogy nem tudtam megmagyarázni ezt a verset, hogy mi különbség van a vak számára abban, hogy világosságban vagy sötétségben tapogatózik!?
Amíg egyszer az úton járva, egy vakkal nem találkoztam, égő fáklyával a kezében. Fiam! mondtam neki, miért viszed ezt a fáklyát, hiszen nem láthatod fényét? Barátom, – felelte a vak- , igaz, hogy nem látok, de amíg ezt a fáklyát viszem a kezemben, az emberek látnak engem, megsajnálnak és megóvnak a gödröktől, tüskéktől és bogáncsoktól. ( Megilla 24b)
A feleslegesnek látszó ››sötétben‹‹ szó csak nyomatékosabban emeli ki a bajt, amely Izraelt érheti, ha letér a Tóra ösvényéről: ››délben‹‹ is úgy tapogatóznának, mint a vak a sötétben, egyetlen fénysugár nélkül, és nem lenne, ami felkeltse az emberek szánálmát szerencsétlensége iránt.
Balog Dániel