A Misna Ávot traktátusának 5. fejezetében ezt olvassuk (5/5):
Tíz csoda történt őseinkkel a jeruzsálemi Szentélyben:
1. asszony nem vetélte el magzatát az áldozati hús szagától
2. az áldozati hús nem romlott meg soha
3. a vágóhídon sosem láttak legyet
4. Jom Kipurkor nem vált a főpap tisztátalanná
5. az eső nem oltotta el az oltártüzet
6. a szél nem zilálta szét a füstoszlopot
7. nem találtatott hiba az omerban, a (Sávuot ünnepi) két kenyérben, illetve a színkenyérben soha
8. zsúfoltság volt, és mégis volt elég hely, amikor leborultak
9. kígyó vagy skorpió soha nem tett kárt Jeruzsálemben
10. soha ember nem mondta társának: szűk nekem a hely, hogy meghálhassak Jeruzsálemben
Cáv hetiszakaszunkban megparancsolja az Ö-való, hogy a Mizbéáchon, vagyis az áldozati oltáron állandó tűz égjen. Látjuk, hogy a Szentélyben lévő 10 csoda közül az 5. azt állítja, hogy nem oltotta el az eső az oltáron égő tüzet. Feltehető a kérdés, hogy ha a tűz csodával határos módon égett, akkor miért nem parancsolta meg HáSem az esőnek, hogy az oltár és tűz fölött ne essen?
Mikor valaki nehéz időket él meg és életében nehézségek támadnak, olyan szituációkba kerül amik eltávolítják az embert életének igazi lényegéről, pont akkor és abban a helyzetben kell felismernie az embernek a lényeget és megbízni az Ö-valóban. Ezt képviseli az eső, ami a személyes tüzünkre esik állandóan, ami próbál életben maradni és tovább égni a sorozatos eső ellenére is. Bármilyen a tüzünket eloltani próbáló eső, nehézség is jöjjön ránk (chasz vechalile), saját tüzünknek álllandóan égni kell, ellen kell állni és felismerve helyzetünket összpontosítani HáSemre.
A Szentélyben az oltáron lévő tűz csodája tanít bennünket többet között arra, hogy az Ö-való az egyetlen aki gondoskodik rólunk és megadja mindazt amire igazán szükségünk van!
Ezért mikor valakire „eső esik”, emlékeztetnie kell magát a Szentélyre és a benne lévő csodákra és minden bizadalmát HáSembe helyeznie!
Lefkovics Kornél (Reb Chaim Ickovits Volozhiner alapján)