Vájchi hetiszakaszunkban – ami az utolsó Mózes első könyvében – József elhozza két fiát Efrájimot és Menásét Jákobhoz, hogy élete vége felé megáldja őket. Jákob ezt kérdezi Józseftől:
„Kik ezek?” – ? “ מִי אֵלֶּה ” – „Mi éle?”– (Mózes 1/48:8)
A kérdés eléggé furcsának hangzik, mert Jákobnak tudnia kellett, hogy kik az unokái. A szakasz elején megtudjuk, hogy Jákob Egyiptomban, Gósen földjén lakott az egész családjával együtt 17 évig egészen a haláláig, ekkor 147 éves volt. Ezen kívül Jákob ebben a 17 évben együtt is tanult unokáival. Tudjuk, hogy a Tórában nem fordul elő még egy felesleges betű sem, akkor mire vonatkozott a kérdés?
Or HáChájim erre a kérdésre így válaszol:
Mikor egy ember áldást készül adni, annak értéke elsősorban attól függ, hogy milyen érzései vannak éppen az áldásmondónak az áldás közben. Ennélfogva Jákob fel akarta kelteni magában az apai szeretet érzését legkedveltebb fia, József iránt. Kérdésével mintegy rákényszerítette Józsefet, hogy válaszoljon:
„Ők a fiaim, akiket az Ö-való adott nekem” – „בָּנַי הֵם אֲשֶׁר נָתַן לִי אֱ־לֹהִים” – „Bánáj hém áser nátán li Elokim” (Mózes 1/48:9)
Ezzel a válasszal József felébresztette Jákobban az extra szeretetet és örömöt iránta és ezzel a felemelkedett érzéssel Jákob már képes volt megáldani unokáit, s közvetve minket is!
Lefkovics Kornél