Od Joszef Cháj
„És Jákob élt Egyiptom földjén tizenhét esztendeig és Jákob napjainak, életének éveinek száma volt hét év és száznegyven év.” (Mózes 1/47:28 Vájchi hetiszakasz)
” שָׁנָה וַיְחִי יַעֲקֹב בְּאֶרֶץ מִצְרַיִם שְׁבַע עֶשְׂרֵה שָׁנָה וַיְהִי יְמֵי יַעֲקֹב שְׁנֵי חַיָּיו שֶׁבַע שָׁנִים וְאַרְבָּעִים וּמְאַת” – „Vájchi Jákov böerec Micráim svá eszré sáná vájhi jöméj Jákov snéj chájáju sevá sánim veárbáim umeát sáná”
Jákob életének utolsó tizenhét éve amit Egyiptomban töltött voltak a legjobb évei. Erre a 17 évre utal a טוב – tov – jó héber szó gemátriája is (טוב =17=9+6+2=tet+váv+vét).
Hogyan lehetséges az, hogy Jákob jó éveit nem a Szentföldön, hanem azon kívűl, attól teljesen ellentétes környezetben élte meg? Nem beszélve arról, hogy ez a hely (Egyiptom) kényszerítette rabszolgasába őseinket…
Az egyszerű válasz az, hogy Jákob utolsó 17 évében egyesült a teljes családja és fiai békében és egységben éltek együtt. Ennél azonban találunk mélyebb magyarázatot is a Tóramagyarázók körében.
Mindenki előtt ismeretes, hogy a teljes esztendő 54 hétből áll. Ha minden héten egy-egy fejezetet olvasunk a Tórából, akkor 54 szakasznak kéne lennie. Azonban csak 53-at számolnak össze. Mi az eltérés oka?
Minden kóser Tóratekercset úgy írnak, hogy a hetiszakaszokat új sorral választják el egymástól. Kivéve itt! Van egy hagyomány Mózes mesterünktől ami Szináj-hegytől maradt ránk, hogy az előző hetiszakasz (Vájigás) és a mostani hetiszakasz (Vájchi) között nincsen új sor, hanem még ugyanabban a sorban kezdődik a következő. Ezzel a két szakasz egy hosszú hetiszakasznak tekinthető, s máris kijön az 53!
A jelenségnek több magyarázatát is találjuk. A ’zárt’ szakasz egyrészt utal arra, hogy Jákob élete végén összegyűjti maga köré fiait, hogy megossza velük az idők végezetét és a Messiás eljövetelének időpontját, azonban a Schiná (I-teni Dicsfény) elhagyta őt így ez nem sikerült. Másrészről Jákob halálával kezdődött el az egyiptomi rabszolgaság felé vezető keserves út, aminek észrevétele a zsidó nép szeme elől elzáródott.
Mi a mélyebb kapcsolat a két egymástól új sorral el nem választott hetiszakaszok között?
Vájigás hetiszakasz utolsó mondata:
„וַיֵּשֶׁב יִשְׂרָאֵל בְּאֶרֶץ מִצְרַיִם בְּאֶרֶץ גֹּשֶׁן וַיֵּאָחֲזוּ בָהּ וַיִּפְרוּ וַיִּרְבּוּ מְאֹד” – „Vájésev Jiszráel böerec Micráim böerec Gosen vájéácházu vá vájipru vájirbu meod”
„És Izrael tartózkodott Egyiptom országában, Gósen földjén, meggazdagodtak, szaporodtak és nagyon sokan lettek ott.” (Mózes 1/47:27 Vájigás hetiszakasz)
Az egész mondat számértéke 2794, ami 11 x 254. A mondat 11 szóból áll, vagyis a mondat átlagértéke 254. Ez csak akkor hangzik érdekesen, ha hozzátesszük, hogy szintén 254 a gemátriája az „עוד יוסף חי” „Od Joszef Cháj!” „József még mindig él!” kifejezésnek.
Jákob leszármazottainak ilyen nagyfokú számbeli növekedése köszönhető volt annak, hogy József még mindig élt.
Bölcseink mondják, hogy Jákob nem halt meg. Egészen addig, míg magvai, leszármazottai, vagyis MI élünk, addig Ő is él. Jákob jó évei, öröme és boldogsága a leszármazottai között meglévő békéből, szeretetből és egységességből származott.
Zárásképpen nagyon szépen összefügg, hogy a két összetartozó hetiszakasz gemátriája:
Vájigás + Vájchi = ויחי + ויגש = 319 + 34 = 353
353 a számértéke a שמחה – szimche – öröm, boldogság szónak és a גשן – Gósen szónak is!
Ebből tanuljuk magunkra nézve, hogy akármilyen helyen is éljünk a világban, ameddig örömben és boldogságban, békében és egységben hirdetjük Jákob szellemi örökségét, addig Od Joszef Cháj, József él és טוב – tov – jó életet tudhatunk majd az idők végeztével magunk mögött!
Lefkovics Kornél