József bevitte atyját Jákobot és bemutatta őt Fáraónak. Jákob köszöntötte Fáraót. Fáraó kérdezte tőle: Mennyi a te életéved napjai?
Nem vagyok én olyan öreg, amilyennek látszom, a sok baj és bánat vénített meg. Szüleim idősebbek voltak, de én olyan voltam mint az idegen, a földönfutó. Nem volt állandó tartózkodási helyem és nem részesültem semmi örömben az életben.
Chizkuni szerint, az Ö-valónak visszatetszett Jákob ezen kijelentése, mondván neki: Én megóvtalak Ézsautól, Lábántól, Sechemtől, visszaadtam neked Dináht, Józsefet és mégis panaszkodtál, hogy nem volt örömöd életedben.
Ezért büntetésül megrövidítette az Ö- való Jákob életéveit, így harminchárom esztendővel korábban halt meg mint atyja, ezért a harminchárom elégedetlenséget kifejező szóért.
Ebből tanulhatjuk: Az ember éppúgy tartozik a rosszért I- tent áldani, mint a jóért, mivel mi nem érthetjük, hogy mi szolgál a javunkra. Az Ö- valótól pedig nem jön semmi rossz! Aki pedig panaszkodik, az Ö- való ellen vét, mert nem ismeri el az Ő elhatározását. A fájdalom gyötrelmes ugyan, de szelíd emberi érzelmeket többször hív elő, és a végén megedzve és megtisztulva kerülünk ki belőle!
Balog Dániel