„És Jákob hét évig szolgált Ráchelért, de neki csak néhány napnak tetszett, mert szerette őt.”
„ וַיַּעֲבֹד יַעֲקֹב בְּרָחֵל שֶׁבַע שָׁנִים וַיִּהְיוּ בְעֵינָיו כְּיָמִים אֲחָדִים בְּאַהֲבָתוֹ אֹתָהּ ”- „Vájáávod Jákov beRáchel sevá sánim vájihju vöéjnáv köjámim áchádim böáháváto otá” (Mózes I/29:20)
Jákob elhagyta Beér Sevát és megérkezett Háránba (miután 14 évet töltött Éver Tanházában) ahol találkozott Ráchellel és feleségül akarta venni. Ehhez azonban Jákobnak hét évet kellett ledolgoznia leendő apósánál, Lábánnál. Ez a hét év pedig csak napoknak tűnt szemében, köszönhetően Ráchel iránt érzett szerelme miatt.
Hát nem pont az ellenkezője lenne igaz? Ha kiderülne szerelmünkről, hogy hosszú időt kell várni rá ahhoz, hogy együtt legyünk, akkor nem éreznénk-e inkább azt, hogy minden egyes perc örökkévalóságnak tűnik? Nem hosszabbodna meg az idő számunkra ahelyett, hogy lerövidülne? Hogyan értsük a Tóra üzenetét?
Ehhez a Tóra által használt szeretet szót kell definiálnunk. A legtöbb ember félreértelmezi a szeretet fogalmát. A szeretetnek nem azt kéne jelenteni, hogy mi magunk valami különösen jó és kellemes érzést kell érezzünk mikor egy másik személynek a társágában vagyunk. Ennek eredete oda vezethető vissza, hogy nyelvileg ugyanúgy fejezzük ki azt, hogy szeretem a csokit mint azt, hogy szeretem a feleségem/férjem/barátom/barátnőm. A csokit nem önmagáért szereti az ember, hanem azért az élményért és érzésért amit a csokoládé elfogyasztása ad nekünk (kapunk). Párunkkal szemben nem ennek a gondolatnak kéne lennie az irányelvnek, amit a nyelvi hasonlóság sugall hanem pont az ellenkezője.
Az igaz szeretet belülről fakad és azt az ember oda akarja adni kiválasztottjának, örömet okozni neki, támogatni és segíteni őt. A lényeg az adáson van és nem pedig a kapáson. Ez a gondolat fejeződik ki a héber szeretet szóban: אהבה - ÁHÁVÁ, melynek a gyöke הב - HÁV, ami azt jelenti, hogy adni. Ebből látjuk, hogy ez az ige nem egy saját érzelmi állapotot fejez ki, hanem egy aktív cselekedetet. Ez az, amit mi teszünk a párunkért önzetlenül, nem azért, hogy visszakapjunk tőle akármit is, hanem mert szimplán tisztán szeretjük őt.
Ez az a szeretet, amit Jákob ősapánk érzett Ráchel iránt. Jákob nem kapni hanem adni akart szerelmének. Arra a hét évre amit Lábánnál szolgált úgy tekintett, mint amit Ráchelnak tud adni és ezért tűnt számára csak néhány napnak ez az időszak.
Jákob önzetlen tiszta szeretete Ráchel iránt legyen tanulság mindannyiunk számára mert ez az igaz zsidó szeretet alapja.
Lefkovics Kornél