Tórai alapelv, hogy nem tesztelhetjük Istent, vagyis nem mondhatjuk azt, hogy ezt, vagy azt a micvát megteszem, hogyha Isten is jót tesz velem. A Pirké Ávot (Atyák Tanításai) -ban olvassuk: (1. fejezet, 3-ik misna) “Ne legyetek olyanok, mint a szolgák, akik jutalom ellenében szolgálják urukat…”
Egyetlen kivétel van ez alól: a másszer, vagyis a szegényeknek járó tized megadása. Minden zsidó (aki nem számít a halacha szerint szegénynek) köteles a jövedelme egytizedét jótékony célra fordítani. Ez a micva annyira fontos, hogy még feltételeket is szabhatunk (tesztelhetjük Istent) a teljesítéséhez.
Ezt Jákobtól tanuljuk: “És fogadalmat tett Jákob: Ha velem lesz Isten, és vigyáz rám ezen az úton, amin megyek, és ad nekem kenyeret enni, és ruhát öltözni, és békében visszavisz apám házába, és Isten lesz nekem… minden,amit ad nekem tizedet adok belőle.” (Berésisz, 28:20-22).
És úgy is lett. Ráadásul még sokkal többet is kapott! Ha megnézzük, Jákob csak szerényen ennyit kért: “kenyeret enni és ruhát öltözni”. Isten pedig hatalmas vagyonnal áldotta meg. Vagyis azért tesztelni is csak szerényen kell…
Sárosi Gábor